Vágyódás



Sziklák között csendes a folyó
zöldellő fák ágain harmat csillog.
Lemenő nap fényében
fürdik a táj
víztükrét simogatva
aranyló csillogás.
Havas bércek égig érnek
magasan száll a sas kerengve
prédáját lenn keresve
kitárva szárnyaival a kékben lebegve
Szállj, - szállj bércek felett
hisz te vagy a légnek ura
halkan szóljon sóhajom
- veled szállnék a hajnali széllel
meghódítanám a messzeséget
szabadon minden bércen túl,
mindentől távol,
de hozzád,
- hozzád közel,
mert benned élek én.



Békéscsaba
2010.06.12.