Szellő kél


Szellő kél fák levelét borzolva,
lágy simogató csókot lehel reá
csendben tova lebben,
mintha halk sóhaj kelne
Édes álmok szárnyán szállnak,
talán enged a vágynak.
Körül ölel, ringat,
ritmusára dallam kél,
énekével megigéz.
Ölelj magadhoz,
simítsd még arcom,
érezzem érintésed.
Kérlek fogd meg kezem
el ne enged.
Szürke nappalok,
sötét éjszakák még bennem élnek
legyél nekem,
ne menj még kérlek.
Halld meg kérő szavam
szívemben örökké maradj.
Ha majd egyszer,
csak emlék lesz az élet,
kérlek -sose felejtsd a szép emléket.


2011 07. 24.