Koppannak az eső cseppek a fakuló falevélen. Szél hárfáját pengeti, gyengéden, hajnal pírja kél, átölel a derengő fényben. Bennem szól a dallam a szívem nyugtalan, csitítanám dobbanását, de hasztalan. Harcolok félelmeimmel, megnyugvást mikor találok? Jöjj gyönyörű álom! Hol a fájdalom rám nem talál, és hallom az élet szép dalát. Csitul a szív, ritmusra ver lágyan ringat, magához ölel.
