Lassan elillan



Lassan elillan az élet csendesen,
társa a múló idő vele semmivé lesz,
tova röppen, mint egy félénk madár,pedig
vártam titokban, hogy valaha rám talál


Megkeres az érzés s megrészegít,
elragad az érzéki szenvedélyek lángja,
édes nektárjával álomba szenderít,
de a szív; ébresztő, hangosan azt kiáltja


Ennyi s nem tovább a húr kifeszült,
pattanni kész már elszakadt legbelül,
mély sebeket ütött törékeny lelkemen,
hűtlenséged poklot járatott velem.


Békéscsaba, 2015.06.20.