Szánt a dal, és átjárja a fellegeket - javaimban
nem dúskálok - egy apró sziget illik alám,
néhány kósza tekintet hosszú tán' - az igazság
sem hosszabb, tudom... Úgy fáj, hogy ez oly keserű,
és senkit sem bánt, pedig árván hemzseg a jó is,
csak lehajolni nehéz, mert röhög itt a manézs...
Egyszer volt - nem is oly rég - egy szép álmom: ezerszám
gyürkőzött a bohóc, és hazug illemen állt...
Rajta, gyerünk már!... Ám nem volt ki kacagjon - az álság
most üli érdeme búbján a torát odaát...

Szánt a dal, és húsomba mar... Álmokat ültetek újra -
csacska, szerény magokat - féltve a holnapot én...
Rajta, gyerünk már! Fuss te is, égj! Dönts oszlopot! Ordíts!...
Gyenge vagy? ...És én is gyengülök? Álmodom én...
Újra csak álmodom én... Azt álmodom én: a jövő szép...

Katowice, 1982