:
Így tavasszal mindig elmúlok kicsit.
Elviszi a szél
Édentől északot,
Vele a boldogtalan Lillát,
Elsodorja öt elem hídját.
Elviszi a szél
Vízözön előtti gondolataim magját,
Igéző táviratok, illanó illatok báját,
Tér-képtelen angyalok, tékozló nyarak hamvát.
Elviszi a szél
Sírfeliratom,
Hiába égre kékre,
De jobb is így kis időre.
Elviszi a szél
Zsebembe gyűrt versed sarkát,
Egymásban felejtődésünk ajándékát,
Európa hagyatékát.
Elviszi a szél
Fagyöngy alatti csókjainkat,
A visszapillantóba nevető szarvasokat,
A jégoldó fagyállót,
A napóra mutatót.
Lángra lobbantom verseimet,
Elviszi a szél a betűket.
De hova is?
Így tavasszal mindig máshova kerülök kicsit…
Bár a transzferben várót
A Bűvész tartja még kis ideig.
(82 szó a szövegben) (212 olvasás)
