Az éj oly pontosan tudja:
Idáig hoztak a nyarak.
Két füledbe bújva súgja:
Maradsz magad, maradsz magad.

Vágyad elhordott, rongy ruha.
Nézd, ittfelejt a pillanat!
Míly lassú vagy, és ostoba…
S maradsz magad, maradsz magad.

Ma éjjel mindenki táncol.
Rád „egy”-ként néz a pirkadat.
Élhetsz te százak közt bárhol,
Maradsz magad, maradsz magad.

Világodat neked hagyják.
És a sokaság elszalad.
Törhet a szív, két kar, törzs, láb,
Maradsz magad, maradsz magad.

Ne lázadj, hisz így volt mindig.
-Majd lelked egy nap meghasad!-
S míg egymást egymáshoz intik,
Te maradsz magad, maradsz magad.