Rétemről megettek minden virágot,
a gazteremtő poshadt látomások.

Egyik és másik, hogy néztem a szárnyuk…
Most is látom még ködbe tűnő hátuk.

Úgy mentek, hátra semmit sem hagytak.
Teremtő kedvem elvitték rabnak.

Ülök a földön, maradtam a sárnak,
krisztusi szögek tenyerembe fájnak.

Te voltál az én kisfiús, nagy álmom!
S mi lettél…lettél haldokló világom.