Lassan hömpölygök a nappal. Még épp csak ébredez a felhők mögött a csend. Eső sirat, koppan a vén eresz. S teremt élhetőbb életet a rend.
Így álmodom -míg az elme a maga útját járja-, és befednek balga képzetek, hogy végre helyünk van ebbe a nagyvilágba’ és szívemen a szíved, és kezemben kezed...
