Talán csak szaladni kinn a réten, a madárdalos, kacér tavaszban, s érezni azt - mit olyan rég nem - hogy veled vagyok, és nem magamban… Makacsul elhinni, miénk az élet, pitypang-sárgába bódult örömmel, s amikor kezem kezedbe téved, bolondul szédülni, virágkörökkel… Beleharapni a mámoros mába, megrészegülten, illatba zuhanva, föld felett lebegni, s nem vágyni másra, mintha örökké így is maradna…
