Bolond világ…

Megint a zene, bús, méla dallam,
lelkemre mászik és nem ereszt,
megcibál, ahogy vihar a hajban
tincseket tép szét. - Hát hagyom ezt?

Hisz most is kacéran hív a zöldbe
egy vidám madárdal. - Jöjj velem!
Falevél ring és úgy forgat körbe
e bolond világ, hogy élvezem.

Ezer színével hasít a nyár ma,
csillog a patak, s a nagy folyó
kacagást sodor a túlsó partra
- mert belém bújik az „élnijó”.

Pomponos felhők rohannak szerte,
a szögletes máris szép kerek,
szomorúságomat leteperte
egy rakoncátlan verébsereg.

S hallik a zene. Ringató dallam,
körülölel, mint fűzfát a rét,
és belefészkel szívembe halkan…
- mást nem akarok, csak élni még -

2013. június 30.