Milyen volt?

- Milyen volt?
- Rövid. Tudod, annyi mindent meg akartam csinálni, és el is terveztem még az elején, hogy majd… aztán valahogy elrohant észrevétlenül, dolgavégezetlen… Volt ami végleg elmaradt.

- Milyen volt?
- Végtelenül hosszú, mintha megállt volna az idő, pedig annyira vártam, hogy teljen. Azt akartam, hogy haladjon, mert olykor öregedni akartam. Egyáltalán nem értettem, hogy mitől totyogott ennyire, amikor már annyiszor elrohant felettem.

- Milyen volt?
- Kibomlottak a virágok, rügyek bújtak az ágakon, és élni kezdett a fű. Ha láttad volna… bámulatosan szép volt minden. No, és a madarak… Mosolyogtak az emberek az utcán, és mindenki színesbe öltözött. Gyöngyvirág illat volt és pitypangtenger…

- Milyen volt?
- Olyan semmilyen. Valahogy nem hozta azt a régi csodát, még a felhők is lustábbak voltak. Fogytak a színek, gyatrábbak voltak a virágok, s a fák koronája is soványabbra sikeredett a megszokottnál. A sétáló párokat sem néztem már… sőt, zavartak a boldog arcok.

- Milyen volt?
- Az a csillaghullásos éjszaka, az igen… Megszámlálni sem tudtam hány fénysugár húzott el felettem. Szeretettem a tücsökzenét, a távoli koncertek pezsdítő ritmusát, a ringó folyót. A Hold arcait, a Nap tüzét, sőt, még a gyerekzsivajt is. Ja, és a záporok, a tócsák, a verebek… Imádtam.

- Milyen volt?
- Nehéz. Már nem bírom a forróságot, árnyék pedig alig… a nyitott ablakon állandóan bejött a zaj, s gyakorta a Hold sem hagyott aludni. Néha fulladtam, és zavartak a szúnyogok. Nem az én évszakom. Csillaghullás? Ugyan, kit érdekel…

- Milyen volt?
- Szerettem, mert ő az én festőm. Minden nap megbámultam, és minden nap más lett. A felhők rohantak, a Nap simogatott, és átöleltek a langyos szelek. Először táncolnak a levelek, aztán pedig zizegnek... Szép volt.

- Milyen volt?
- Szürke, komor és sáros. Sokat esett. Savanyú arcokkal találkoztam. Egyre nehezebben viseltem az elmúlás jeleit. Tolvaj évszak volt ez is.

- Milyen volt?
- Tulajdonképpen szerettem. Persze korán sötétedett, de annak is meg volt a varázsa. Az esti fényekben másképpen éltek az árnyékok, és még csend is hallhatóvá vált. Mesébe illett.

- Milyen volt?
- Fekete. Egy tollpihényi havat sem láttam. A lámpák fényét elnyelte a beton, kopaszon dideregtek a fák, és vacogtam a télikabátomban.

- Nem értelek, akkor most tulajdonképpen milyen is volt?
- Nem tudom, de már mindegy is. Elmúlt.