[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 476
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 476


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Betonszürke...
Szerző: Pirospipacs - Nagy Ilona
(01-21-2015 @ 11:58 am)

:

Betonszürke

    Esik, és a szél is hidegen kotor… Mégis sétálok, hátha szűnik a mellkasomban szorító fájdalom. Azt akarom, hogy csend legyen bennem. Nem kattogni, csak úgy üres fejjel megtalálni valamit, ami leköti a figyelmemet legalább addig…
    Hatalmas ez a szürkeség. Jégruhává fagyott az eső az olajbarna levelek csücskén. Tulajdonképpen szép, mégis szomorúra dermedt csodának tűnik. Olyan elhagyott vidék hangulatot áraszt. Összehúzott nagykabátokat látok, és szederjes, szél csípte arcokat. Mintha ma mindenki a gondjába feszült volna.
    Milyen semmilyen nap ez is… Fullaszt, feszít, markol és zakatol. Már a torkomban érzem, miközben a lábamig hatol a fájdalom. Sok volt…
    A fák törzse változatos. Az egyik bézs, a másik samott, a harmadik tevebarna. A kővé fagyott levelek úgy csüngnek rajtuk, mint egy kerámia díszen. Akár csilingelhetnének is… A fű silány, latyakos a járda, s az eső egyre csak… Pedig felhő sehol, egybefüggő betonszürke az égbolt.
   Aztán az esőkoppanások az esernyőmön mégis valami vidámféle mosolyt csikarnak ki belőlem. Mert zenélnek. Nekem zenélnek. Csak nekem.

2014. december 7.





(166 szó a szövegben)    (367 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: Pirospipacs - Nagy Ilona | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.25 Seconds