Nagy Ilona: Nálad nélkül…

Most virul a tűzliliom,
a szerelem legszebbik virága,
narancsszínbe ájul tőle
az a kopott, szürkeléptű járda.

Felnyúlik a derekamig
karcsútestű, kecses-vékony szára,
hozzám hajol, belém szédül,
talán még a szívemet is vájja.

Szirmain a parázsbársony
úgy éget, hogy nem merem már nézni,
tűzliliom - sajnálom, de
most tanulok nálad nélkül élni…