Nagy Ilona: Alkony

Nyugszik a fény. Még átfut a lombon,
s kacsintóst játszik fák tetején, 
sunnyog az alkony árnyékba-botlón,
s földre simul a gyepnek ölén.

Ánizskék fut a lenszínű égre,
tollfelhő ágyaz gyolcs pihenőt, 
s mielőtt mindent rongy-feketébe 
bugyolál, fest egy naplemenőt. 

Vedlik a nyárzöld, tűnik a sárga, 
utolsó csókra gyúl a tető
- talán már senkit, semmi se vár ma…
Tolvaj az alkony. Naptemető.