Borospohár peremén, zajlik már az élet,
Muslica család készül, várják ők az étket.
Apa, anya, gyerekek dörzsölik a tenyeret,
Mikor csordul közéjük, a rég áhított lé-nyeg.

Misi, a muslicácska elvegyül a tömegben,
A töltés során pici fejét beveri az üvegben
Meg is szédül, tompa aggyal lezuhan a mélybe,
Becsobban…, tudat tisztul, de csak rövid időre

Fejéhez kap, légvételét kortyintásra cserélte,
Nem bánja meg, újra kortyol, s rátekint az üvegre.
Hogy osztjuk be, nem tudom? Körbe néz a családon,
Apa éppen kamikázé, hullik alá vagányan

Telik idő, nem kell sok, a pohár meg csak ürül,
Pisti, Kati kispajtások, mindennek csak örül.
Elnyomja az álom őket, megtelt már a hasacska
Kábán ringnak, józanodnak, így telt el a napocska.