Lecsapódtam, mint pára a légből,
Folyékony létem megfagyott,
Lassan… de ébred a nap már az éjből,
S melegíti a holnapot.
Olvadok.
Az áramlat visz… még vak vagyok,
Lebegő testem súlytalan,
Most úgy érzem, mégis hontalan.
S lám!
Az eltévedt gyermek hazatért.
Mire eddig csak vágytam, tabuként,
Boldogság, öröm, és az önzetlen szeretet,
Mi átjárja, és összetartja a lelkeket.
Most olvadok újra, cseppként e tengerbe,
Gondolatom Léterő, fényt repít a fénybe.
