Küszöb


               Emberi nyelveken hallottam meg szavát:

               Kiszáradt medrekben ne keressél tovább!
                Fejedben felvértezve várom már hadát  
                Az érzéseknek, mit kértél, mire vágytál.

               Vékony pajzsod porba hull, fényednek
                      árnya vész, s elalszol szelíden,
                             Kinek dolga kész.

               Majd álmaidban útra kélsz, kezed fogom
                  ne félj! El csak akkor enged karom,
                           ha ajtómon belépsz.