Lelkem tengerében

   Már történelem, mit most gondolok…
   mire papírra vetném, kéznyomom.
   Hisz delem, egyre csak elrobog,
   két kézzel falják a holnapok.

   Összefutnak a szálak, mint
   nyál a szájban, ha citromot
   facsar az élet, s mint radír,
   szívemből törlöm a bánatot.

   Csak egy szál maradjon ébren,
   Szeretet, a lelkem tengerében!