:
Mint meglőtt vad,
kinek lepereg élete filmje,
így ért utol a vég kezdete.
Mi volt szép ebben
az életben,
pár csodás pillanat,
röpke álmok a hó alatt,
vad szívem még
Utánad vágyik,
ki tudja hány pillanat
a halálig,
a lenyugvó Nap rőt fénye
még megvilágít,
majd este omlik rám,
hittem, hogy rám találsz,
kit az éjszakába vártam.
A mélyfekete ég rám szórja
összese csillagát,
lehet még
holnap reggel,
mely újra ébreszt,
mi lángoló ragyogást
ígér s melegít,
fagyoskodó szívembe.
Egyszer majd elér a végzet,
kihűlt szívem elalszik örökre.
Téged sirat
az utolsó pillanatban.
Lehetett volna
másképp is,
az utolsó sóhaj is
Hozzád száll,
ha a Nap-ragyogás
már nem talál rám!
2014.07.11.
(79 szó a szövegben) (300 olvasás)
