Búcsú
Egy összetört falevél
mit nem éget a Nap
langyos eső nem simogat
könnyű testtel földet ér
s majd elfújja az őszi szél
betakarja az avarba
ott lesz végre nyugta
A többi levél noszogatja
de ő nem hallgat szóra
menj már ki a fa alá
nyugtod lesz a sártól
a fa törzse megvéd
pár percig még itt a fény
eső permetez rád
meglátod a szivárványt
színei átölelnek
búcsúd egy pillanat lesz
ne félj már nem fáj az élet
könnyű leszel
a szél szárnyára vesz
ahol még nem jártál
viszontlátunk
jövőre tán
2014. 11. 28.
|
|