Száll a madár...
Száll a madár ágról ágra
Kedvesét keresi mindhiába,
repül magas hegyeken át,
eléri a következő fát.
Talán ott vár rá,
kit annyira szeret,
szemén könnyek hullnak szerteszét,
megvárja még az estét.
Eljön a reggel
ragyogó napfénnyel,
de nincs Kedvese sehol,
az ég is beborul.
Hiába várja gondolatban,
az ég elvette tőle,
nem maradt más csak a bánat,
Rá többé már úgysem találhat.
Fodor Miklós (hifimiki)
2015. 07. 22.
|
|