Ma Géza kapott fizetést. Kerékpárral jár munkába, ha megfelelő az időjárás. Útja a piacon keresztül vezet. Úgy gondolta, hogy ma meglepi a családot egy szép, nagyhasú dinnyével. Talált is megfelelőt, "lovára" pattant és hazagurított. A dinnye tényleg jóizű, "mézédes" (így reklámozzák nálunk, bármilyen ízű) volt. Ancika felszeletelte, a család körbeülte a konyhaasztalt és hozzáfogott a lakmározáshoz.

Géza felállt, hogy odaadja feleségének a fizetést és hirtelen visszaült elsápadva. "Ó, a piacon hagytam a pénztárcámat, - felvillant az agyában - A mindenségét!" És folytatta magában a káromkodást, de ennél cifrábban. Felállt és mérgében nagy léptekkel elkezdte méregetni a lakást.

Megszünt a vidám hangulat is. A gyerekek csak néztek és nem értették, hogy apjuk miért ilyen indulatos.
- Mi van veled, Géza? - szólalt meg Ancika.
- Elhagytam a fizetésem, én vén marha!
- Hogyan?  Hogy történt?
- Ahol vettem a dinnyét, letettem az asztalra a bukszámat, és az ott is maradt.
Géza folytatta az önmarcangolást, szidta valakinek a rokonát, az egeket és így tovább, szépen, választékosan. Mást nem tehetett. Tudta, hogy egy huncut garas nélkül maradt a családja.
- Tudod mit, menjünk vissza a dinnyéshez - mondta élete párja.
Géza szabadkozott, mondván, úgysem találja meg a pénzt, azóta már elvitte valaki. A fizetésnek lőttek... Végül, hogy feloldja a feszültséget, kerékpárra ült ő is , és hamarosan mindketten a dinnyéshez értek.

Az eladó már készülődött az elmenetelre, el is volt mélyülve a számításaiba. És hirtelen Gézát megszólította valaki. Egy idős néni volt.
- Fiatalember, hát visszajött? Én kiáltottam maga után, de maga gyorsan eltünt azzal a nagy dinnyével. Itt a pénztárcája. - A házaspár meg volt lepődve, nem is tudtak gondolkodni. "Köszönjük, köszönjük" - mondogatták és a sértetlen tartalmú pénztárcával nemsokára otthon találták magukat.

Csak később jutott eszükbe, hogy a szegényes külsejű nénivel meg kellett volna osztaniuk a fizetést, az öregasszony örült volna. Géza meg is kisérelte felkeresni a nénit egy csokor virággal, meg némi összeggel, de hiába kérdezősködött, nem járt szerencsével.