-Marcsi, ne mozogj, hivom az orvost! - kiáltott a szomszédasszony Zsuzsi és máris elrohant.

Marcsi csak szemével intett, hogy "jól van". Mást nem is tudott tenni, mert iszonyatos fájdalom hasitotta át a bal vállát, fájt az egész bal oldala. Ült tehetetlenül a fotelben és várt.

Várt. Most mi lesz vele, mi lesz a családjával? A fájdalomtól eltorzult arcán kezdtek hullani a könnyek. Jaj, Istenem! Nemsokára jönnek haza az ikrek. Tervbe volt véve a jezmezkészités velük! Hétvégére el kell késziteni a ruhákat.

"Anyámnak is megigértem a töltöttkáposztát!" - jutott eszébe.

Tündivel pedig orvoshoz kell holnap mennie, feltétlenül, mert csúnyán köhög és fáj a kislány háta. A kamrában is van sürgős tennivaló.

"Istenem, Istenem, mi lesz velem, a családommal? Miért nem vigyáztam? Ilyen ostoba balesetet szenvedni! Mi a fenében botlottam meg az udvaron?"

A sötét gondolatok megszállták a lelkét, és ettől a fájdalmai felerősödtek. Mit fog mindenhez szólni az úra, aki későn és fáradtan szokott hazajönni. És mi lesz vele, ha nem tudják az orvosok megmenteni a bal kezét?!

A szörnyü jövő képeit látta maga előtt. Nem , nem lehet úgy élni, hogy ő csak egy teher legyen a családjának!

És ez az asszony, aki tegnap még egy boldog családanya volt, ma már kész lenne az életet is elvetni magától.

A mentő hamarosan megérkezett. Marcsi átadta magát a sorsnak. "Lesz, ami lesz".

Végigtürte a vizsgálatokat, a kezeléseket, azután a gyötrelmes gondolatoktól, az elszenvedett fájdalomtól, na meg a fájdalomcsillapitóktól is mély álomba zuhant. 4 személyes kórterembe került. Hiába várt a három kiváncsi nő, hogy Marcsi felébredjen és meséljen saját magáról. Csak másnap reggel ébresztette fel Marcsit a növérke. "Asszonyom, itt a férje. Megyünk vizsgálatra is."

A válla, keze már nem fájt. "Szerencséje van, - mondta az orvos,- kedveském, nincs csonttörése. Fájdalmas a zuzzódás, de meggyógyul hamarosan. Haza is engedjük."

Fel volt kötve a bal keze, de vidáman és gyalog ment a férje oldalán haza. Zsuzsa szomszédasszonyának már másnap hosszasan mesélte a kórházba való kirándulását. Jancsi férje és a többi családtag segitségével megoldódtak az apró-cseprő dolgok is.

Minden jó, ha a mesének vége jó. Amit elmondtam, az nem is mese volt, hanem igaz történet.