Cím: Megmenekülök?
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(02-17-2008 @ 08:32 pm)
:
- Nyavalyás éhes dögök! Állandóan itt pofátlankodnak, azt lesik, mit lophatnának el, ami a fogukra való. Ezt is elkapta egy sietős autó. Úgy kell neki. Hadd dögöljön meg!
........................................
Talán magamhoz tértem. Homály. Csak árnyak mozgását érzékelem, zsibbad a testem, a fejem olyan, mint egy kitömött homokoszsák. Próbálok megmozdulni. Először nem megy. Kis erőlködés után egyik lábomat megmozdítom, de az erős és kibírhatatlan fájdalom miatt lemondok a további erőlködésről. Csak fekszem tehetetlenül. "Lesz, ami lesz".
Kis időre megint elveszítettem az eszméletem, szemeim becsukódtak. Nem tudom, meddig feküdtem így. Ismét kinyitottam a szemeimet. A homály eltünt. Megmozdulni nem tudok. Zúg a fejem, fúrcsa hangokat hallok. Minden porcikám borzasztóan fáj.
És hírtelen látom, hogy egy hatalmas termetű csizmás ember közeledik felém , a csizma már egész közel van, felemelkedik..., éles fájdalom az arcomban ..., és elsötétedik minden...
Felébredtem. Hol is vagyok? Hallom:
- Anya, úgye meggyógyul?
- Igen, csillagom, a kutyusok szívósak.
- Úgye megtartjuk?
- Nem tudom. A kutyaólat elvítték a Nagyihoz.
- Sebaj. Majd apa csinál másikat. És Burkus lesz a neve. Jól van?
- Nem bánom, csak meg kell igérned, hogy időben fodsz lefeküdni.
- Megigérem, megigérem!
(186 szó a szövegben) (892 olvasás) 
|
