Cím: Régen volt 2. rész
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(03-02-2008 @ 07:45 am)
:
Mikor gyerek voltam, kevés fénykép készült. Mit nem adnék érte, hogy megpillanthassam magamat mint gyereket mozgásban. A mostani gyerekeknek ez meg van adva. Ha megöregszenek, láthatják magukat videófilmeken stb. Én csak az emlékeimben bízhatok. Azok ilyen távolságról már idealizálva vannak, ha nem is akarom. Milyen gyerek is lehettem? Néhány kis epizód ebből a korszakból.
Két évesnél fiatalabb voltam. Pesten laktunk akkor. Az élelmiszerből nem álltunk bőségesen. Valahonnan kaptunk egy galambot. Számomra ez a galamb valami varázslatos lény volt. Értette, amit mondtam neki, sokat beszélgettem vele, etettem, vele keltem,vele feküdtem. Lehet, hogy a felnőttek ezt nem vették észre, mert jól emlékszem, hogy Anyukám mondta: Jó kis kövér galamb, finom leves lesz belőle. Meg is főzték, finom is volt a grízgaluskás galambleves. Én ettem és a könnyek potyogtak a levesbe. Hetekig lelki beteg voltam!
Két éves voltam, mikor elköltöztünk Pestről nagymamámhoz. Ott az utcán a gyerekek több nyelven beszéltek. Nagyon gyorsan alkalmazkodtam, megtanultam ezeket a nyelveket, mindenben benne voltam, mentem az idősebbekkel mindenhová, ahová ők mentek. Mindent ki akartam próbálni. Persze, a dolgaim nem mindig végződtek jól. A térdem örökösen sebes volt, mert ész nélkül rohantam előre.
Az állatokat nagyon szerettem és nem is tudom, hogy vetemedhettem a következő szégyenletes cselekedetre. Anyukámhoz hordták a fiatal asszonyok a baromfít, ha le kellett nyisszantani a nyakukat. Egyszer csak én voltam otthon. Hoztak egy kakast. Mondtam, haggya nálunk a néni, nemsokára jön anyukám és elintézi. A néni elment. Valószinüleg segíteni akaró szándékból kést fogtam és... le akartam nyisszantani a kakas nyakát, úgy csináltam mindent, ahogy anyukám szokta, de nem úgy sikerült. Lábaira, szárnyira rátapostam. Azután remegő kézzel belevágtam egy kicsit a kakas nyakába..., a vérző kakas elszabadult, kiszaladt az utcára.
Az már külön történet, hogyan fogta meg egy sereg ember a kakast az utcán. Arra már nem emlékszem, mennyire dicsértek meg ezért a cselekedetért. De tudom, hogy sokáig szégyeltem, amit tettem.
(304 szó a szövegben) (889 olvasás) 
|
