Pali ötösével győzte le a lépcsőket,végre a harmadik emeleten állt Zita ajtaja előtt. Becsöngetett. Valamilyen mozgást hallott a lakásban, de nem sietett senki kijönni. Palinak eddig még egy lány sem tetszett annyira, mint Zita. Összesen kétszer találkozott vele, azonban úgy érezte, fülig szerelmes lett a lányba. Zita mosolya teljesen rabul ejtette őt. És ha nem téved,  kölcsönös a vonzalom. Pali nehezen tudta kivárni ezt a szombatot. Álmában is csak Zitát látta, maga elé képzelte a csodálatos alakját, arról ábrándozott, hogy megérintse mielőbb.

Eljött a szombat, Pali itt áll a kedvese ajtaja előtt, vár. Na végre kinyílt az ajtó,  megjelent Zita.

   -   Szia, gyere be!  -  mondta.

Pali kissé hűvösnek érezte a fogadtatást. "Zita nem örül nekem",  -  gondolta. Még érzi a forró csók ízét,  amely az utolsó találkozásnál csattant el.

 Az előszobában most erélyesen átölelte a lányt, úgy mint egy héttel ezelőtt. Zita akkor nem tiltakozott, sőt. Édes volt a csókja!  Most pedig Zita igyekezett eltolni a fiút magától. Az nem engedte el. Felébredt benne a férfiúi szenvedély. Karjában volt a kedvese. És most engedje el? Nem, nem, és nem!  Pali a falhoz szorította Zitát, elkapta a száját... A lány minden erejével tiltakozott.  "Mi történhetett?"  -  tűnődött Pali. De őt nem olyan fából faragták, hogy ilyen könnyen feladja!  Szegény lány próbált volna kiszabadulni, de sokkal gyengébb volt. Vergődött, mint egy madárka  a szűk kalitkában.  Végre valahogy sikerült kibújni Pali öleléséből  és  "Mindjárt végem van!" kiáltás közepette, görnyedve, sántítva, térdeit egymáshoz szorítva beszaladt a lakás legkisebb helyiségébe...

Kifelé már megkönnyebbülve és nevetve jött. Pali is mosolygott. A találka mégiscsak jól sikerült.