-  Anyu, füstöl a kémény!

  -  Fiam, ne kiabálj, megsüketülök!

  -  De Anyuci!

  -  Már mondtam, ne zavarj, dolgom van!  Menj fel a szobádba és vedd elő az új játékaidat. Én itt maradok a kis konyhában, készítem a vacsorát.

  -  Nem megyek, ott unatkozok egyedül. Egyébként az ablakból is jön a füst!

  -  Jaj, kisfiam, ne hazudozz, nem szép dolog, látod, hogy most nem tudok veled lenni.

  -  Anya, én félek felmenni. Meggyújtottam a piros gyertyát, az pedig felborult, kiégett a terítő.

  -  Ugye megint egy nagy füllentés. Elismerem, ennek mestere vagy.

  -  Csak akkor, ha nem figyelsz rám, és nagyon unalmas  minden. Mikor kezdődik az ovi?

  -  Miféle zajt hallok,  az utca felől? Menj nézd csak meg!

  .    .    .    .    .

  -  Anyu-u-u-u!  Nagy buli van! Hu!  Itt vannak a tűzoltók!