Mártika okos kislány. Esténként sokat beszélget anyukájával különböző felnőttes dolgokról. Kérdezni is szokott, és minden kérdésre kap kielégítő választ. Anyukája azt is elmondta neki, hogy kivel szabad szóba állni, és ha egy "cukros bácsi" megszólítja, hogyan kell udvariasan, sietősen elköszönni. Mártika megígérte, hogy mindenben úgy fog tenni, ahogy anyukája tanácsolta neki. Az óvoda közel volt a házukhoz, így a kislánynak megengedték, hogy egyedül jöjjön haza. Hiszen ősszel már első osztályos lesz. Természetesen a nagyi vagy anyukája figyelték a haza jövetelét a konyha ablakból. Mártika örült ennek a szabadságnak, jó érzés, ha az ember lányát már nem nézik kisbabának, nem vezetik kézen fogva haza. És ő igyekszik is megnyújtani ezt az utat, nézelődik, szóba áll az ismerősükkel, de csakis azokkal, akit jól ismer. Még az öreg Pista bácsival is megbeszélte már, mi újság az oviban. Mártika szerette az otthoni estéket is, mikor nagyi a tévé elé ül, ő pedig anyukájával tölti az időt. Csak egy dologról nem mesélt neki senki, az apjáról. Ez valamiféle tabu volt. Hiába kérdezősködött, érezte, hogy a válaszok kitérőek.

Egy vidám vasárnap után ismét óvoda. Esős volt az idő, így a gyerekek bent töltötték az időt, játszottak, beszélgettek. Betti, akivel most Mártika barátkozott, titokban elmondta,  hogy ő kihallgatta a felnőtteket, mikor egy emberről beszéltek,aki elcsábítja a lányokat, becsapja, és lehet, hogy meg is gyilkolja. Ez szörnyű!

Az óvónéni elkísérte a gyerekeket a sarokig, de Mártika nem fordult be az utcájukba, mert a sarkon ott állt az az ellenszenves ember, aki már egyszer őt megszólította, de a kislány elszaladt tőle. Most Mártika elbújt egy pad mögé, megvárta, hogy az óvónéni bemenjen az oviba. Ezután Mártika ellenkező irányba indult, a park felé.  "Ott el tudok bújni attól a gazembertől, aki bántja a lányokat".  Lihegve elérte a parkot és elbújt egy bokorban. Magához tért és kezdte figyelni a járó kelőket, de kis idő múlva a park  lecsendesedett,  Mártikán kívül egy lélek sem volt ott. Mikor a gyerek már teljesen megnyugodott és arra gondolt, hogy haza kell sietni, mert anyu és a nagyi haragudni fognak, hírtelen meglátta a gyanús öltözékben lévő embert, aki mintha keresett volna valakit.

  -  Biztosan engemet keres, -  gondolta a kislány és szorosan magához ölelte a maciját. Ez a maci elválaszthatatlan volt tőle.

  -  Ugye, megvédel engem, drága macikám?

Mikor a férfi megközelítette a helyet, ahol bujkált a kislány, valaki kiugrott a bokorból és egy keményfejű mackóval ütögetni kezdte a keresgélő és most meglepett embert. Szóhoz sem tudott jutni, mert a kislány kiabált, szidta a saját érettségi szintje szerint, megállás nélkül. A maci kemény feje eltalálta a férfi kezének kisujját. Ez fáj, a kutya fáját!

Néhány ember jelent meg a parkban. A kislányt hazavitték, a férfit elfogták. Felelnie kell, miért nem tért időben vissza a fogdába az eltávozás után. Ő bizonygatta, hogy semmi rosszat nem akart, csak beszélni akart a saját kislányával. Mikor a hangos bemondóban közölték, hogy a kislány eltűnt, ő is elindult a keresésére.