Szomszédok

Teri kinyította az ablakot, hadd szellőzzön a lakás. Valamiféle fúrcsa zaj hallatszott az udvar túlsó végéből. Kiment,

elővette a kézi lámpát, mert kezdett már esteledni. "Mintha vonyítana, nyűszítene valami".  Teri elindult a hang irányába,

oda, ahol egy régi kerekes kút maradványai voltak. Maga a nyilás be volt deszkázva, de az asszony észrevette, hogy egy deszka

híányzik. "Eléggé kórhadtak, ki kell cserélni, nehogy a gyerekek essenek be a gödörbe,"- gondolta és a kútba írányította a

lámpa fényét. Meglátta, hogy lent volt a szomsszédasszony kutyája. Remegett. Elhallgatott és könyörgően Terire felnézett.
   - Te szoktál állandóan ugatni. Mikor a férjem éjszakás, nem hagysz neki aludni, nem tudunk pihenni tőled. -Teri

kárörvendően a Borkára gondolt, a kutya gazdájára.
Egy évvel ezelőtt költöztek ide Teriék, ezt a házat örökölte a másvilágra költözött nagyszülőktől. Azt már hallotta. hogy

velük is hadilábon állt a vén  Borka néne. Teri is megharagudott rá, mert pokollá tette az életüket. Terinek három fia volt.

A hatodikos Palika és az ikrek. Ahogy csak hangosabban játszottak a gyerekek, Borka azonnal felpattant, mint egy nyugtalan

szöcske, és elkezdte szídni öket, meg a szüleiket is, különböző jelzőkkel kiszínezve a szitkokat. "Szegény Borka, soha sem

tud pihenni tőlünk! Ő, ő nem tud tőlünk pihenni?! Az pedig nem számít, hogy a kutyája állandóan ugat, éhezik, mert a

gazdasszonya gramra mérte neki az eledelt?!" A fiúk sajnálták a Buksit, előfordult, hogy az uzsiukat vitték ki neki és

áthajították a kerítésen, mikor Borka néne nem volt otthon.
Gyakran bosszuságot okozott a házaspárnak az öregasszony, azonban ök csendben voltak, nem szerettek veszekedni, de Teri nem

egyszer a pokolba kívánta az öregasszonyt.
És  mikor meglátta, hogy a Borka kutyája a kútban volt, valamiféle káröröm kezdett uralkodni rajta. "Ott lent fog

elpusztulni! Csendesebb lesz a környék. Annak a Borkának nincs senkije, csak ez a kutya".
De ahogy látta a remegő szerencsétlen állatot, negatív gondolatai más irányba terelődtek. Kezdte sajnálni szegényt. "Éhes is

lehet, fázik is." Hozott neki egy darab kolbászt, kenyeret. Buksi abbahagyta a nyűszítést, hozzálátott az evésnek. Ennek Teri

megörült. A kiállhatatlan Borka miatt ne ez a szerencsétlen állat szenvedjen!
Egyedül nem bírja kiszedni. Szólította a férjét, a fiúkat, és közös erővel kiemelték a kutyát a gödörből. Épp akkor ért haza

Borka valahonnan. Teri átment hozzá és elmondta a szomszédasszonyának a kutya esetét. Borka hálálkodott, hogy kimentették az

ő Buksiját. Másnap készített egy lábas pattogatott kukorícát. "Majd átmegyek és viszek belőle a fiúknak is," - gondolta és

azonnal cselekedett .Átment a szomszédokhoz friss ropogós  kukoricával. A fiuk örültek.
Minden jó, ha vége jó. Ennek a történetnek is jó lett a vége. A szomszédok a továbbiakban békében, csendben éltek, csak a

kutyak időnként ugattak. Teriék is beszereztek egy aranyos kiskutyát.