Édes Istenkém! Segíts meg bennünket, engem és a férjem. Mert te vagy  a Mindenség, a Hatalom... Segíts abban, hogy a férjem meggyógyuljon. Lehet, hogy az orvosok most tehetetlenek, ki tudja, milyen csapás vár ránk? De tudom, hallottam, hogy imával  történtek már csodálatos gyógyulások. Istenem, segíts!

Álmatlan éjszakám volt. Hiányoztál  mellőlem, drága Józsikám. Végiggondoltam az életünket, és tudom, nem élet nélküled az élet. Voltak vitáink, de azok estefelé lecsendesedtek, mindig tudtál engedni a férfiúi keménységedből a te makrancos asszonykádnak. Álom férfi voltál akkor!  Csodálatos volt veled!

Ha hazajössz, ígérem, nem veszekszem többé soha veled semmiségek miatt, nem elégedetlenkedek,  ha félretolod a kissé odaégett paprikás krumplit, ha a papucsodat nem oda teszed, ahová nekem tetszik, ha az alsódat nem patyolat tisztára mosod ki, ha időnként megiszol  a volt osztály társaddal egy pohár sört. Anyád akkor látogatod meg, mikor csak  akarod...

Józsikám, nagyon kétségbe estem, mikor elvitt téged a mentő. A barátod, aki elkísért a kórházba, eljött másnap hozzám és azt mondta.  "Nagyon beteg a férjed, jobban kellene őt megbecsülnöd!" Meg is fogom, csak térjen vissza hozzám! Segíts, Istenem, hogy meggyógyuljon!

Reggelenként én fogom neki ágyba vinni a kávét!

   - Halló, halló! Ki beszél?  Te vagy az Józsi? Hazaengednek? Hálaistennek!  Semmi komoly? Nagyon jó, legalább lesz, aki elviszi ezt a sok szennyest a mosodába! Micsoda?! Ágyba fekvő leszel pár hétig?!