Hol van az új sötét zoknim? A haverok lent már türelmetlenkednek. Drága jó anyukám, kikészíthetted volna! Tudtad, hogy osztálybuli lesz ma, máskor szép vasalt ingben mentem a rendezvényekre, most mehetek ebben az ócska cuccban. Gyöngyi is ki fog nevetni, ha egyáltalán szóba áll velem! Nem tudom megérteni, miért kell egy anyának tanfolyamra járni?  Elhanyagolni ennyire a családot! Azt mondja, már nagyok vagyunk a húgommal, és egy anyának is lehetnek álmai!  Nevetséges! Egy negyvenötéves asszonynak? Apa szokta mondani neki:  "Ugye engemet álmodtál meg magadnak, drágaságom? Boldog vagy velünk? Szép család vagyunk, két szép gyerekünk van". Anya keserűen mosolyog egy darabig, azután halkan megszólal: "Ez igaz, de téged is már csak ünnepnapokon látlak. Számodra csak a munka, meg a munka létezik. A gyerekeket is csak este látom, de alig tudok beszélgetni velük, másnapra készítek mindent a családtagoknak. Magamra már nem sok idő marad."

Tegnap anya utánam kiáltott, mikor siettem az edző terembe: "Kisfiam, legalább a szemetet levihetnéd!" Mikor rohannom kell?

Szombaton is anya tanfolyamra ment. Apával mi hárman szerencsétlenkedtünk a konyhában! Egymástól kérdezgettük, hogy mi hol van. Anya reggel megfőzött és úgy ment el.Annak ellenére nem volt rendes ebéd, mert a levest hidegen ettük, a főzelék kiborult, a tűkörtojás nem sikerült, a salátát nem találtuk. Rosszkedvűen TV elé ültünk és anyára vártunk, hogy a csinos kis konyhájában eltüntesse a ribillió nyomait. Tessék! Anyukám, kell ez neked? A  csudába azt a tanfolyamot, miatta felfordul itt minden. Apa is ilyenkor ideges, veszi a kalapját és elmegy itthonról.

A húgommal is nekem kell törődnöm. Tegnap megpofoztam, mert nem készítette el a matek feladatot és nem vitte le a szemetet.

Most is nyafog, hogy nem érti a nyelvtant.

 A haverok lent már türelmetlenkednek. Hugicám, nem érek rá veled foglalkozni, várnak rám.