A csodálatos kenguru
Olivér áll a kirakat előtt és hangosan zokog.
- Miért sírsz, kisfiú? - kérdezte egy arra haladó idős asszony. - Ki bántott?
- Senki, - válaszolt a gyerek és tovább sírt.
Mária néninek nem volt szíve otthagyni a síró gyereket annak ellenére, hogy sietnie kellett haza, mert még meg kell sütni a mézes puszedlit. Faggatta a gyereket, de sokáig nem tudott kiszedni belöle értelmes választ.
- És mi tetszik neked itt a kirakatban? - jött a következő kérdés.
- Semmi, semmi. - A fiúcska még jobban rázendített. A járókelők is már felfigyeltek a síró gyerekre.
- Látom, nagy bajban vagy. Gyere, üljünk le arra a padra, az varázs pad. Ott elmondod, mi történt veled, és minden rendbe jön. Elhiszed nekem?
- Igen-e-e-en.
És mire a padhoz értek, a kicsi teljesen megnyugodott. Elmondta, hogy elveszítette az anyukáját és a plüss kengurut. Olyan kengurut, amelyiknek nagy zsebe van és benne ül a kis kenguru. A gyerek ismét sírni kezdett.
- A kirakatban sincs már kenguru. Én is elveszítettem.
- És hol veszítetted el Olivér, azt mondtad, így hívnak, anyukádat és a játékot?
- Nem az enyém a kenguru. Ajándékként vittük volna a beteg unokatesónak, hogy hamarabb meggyógyuljon. Anyával megbeszéltük, hogy szép dobozt készítünk este és abba tesszük bele. Zolika szereti az állatokat, a kengurut nagyon! Az csodálatos állat! Igen!
- Hol vettétek?
- Abban a nagy áruházban.
- Menjünk oda, Olikám.
Marika néni elintézte, hogy a hangos bemondóra mindenki felfigyeljen. "A 2. sz. pénztárnál várja a 4 éves Olivér anyukáját és a kengurut".
Mire Marika néni és Oli odaértek, ott volt már a kétségbeesett anyuka és... két egyfoma kenguru. Anya örömében ölelgette a kisfiát, csókolgatta. Nem is vette észre, hogy Marika néni intett a kisfiúnak és csendesen elsietett, mert sok dolga van otthon, sütni kell a mézes puszedlit.
|
|