Vera érezte,  hogy elhagyja őt  az  ereje és mindjárt  elájul. Gyorsan! Gyorsan eljutni  a padig, ott  majd megkeresi  a mobilját és hívja  a mentőket...
Egy  asszony lépett  ki  a házból  egy  óvodás korú kislánnyal.
 - Anyu, valaki fekszik a pad mellett! Vérzik!
 - Uramisten! Hívom  a mentőket. 
 - Mentők!? Jöjjenek sürgősen, mert a fiatalasszony elvérzik,  csúnya  sérülés van a karján...
Vera  az  intenzív osztályon  tért  magához. Hirtelen  azt  sem  tudta, miért  van itt,  mi történt  vele. A nővérkét szerette volna  kikérdezni, de  sokáig  megszólalni sem  tudott. Csak szemével jelezte,  hogy inni kér. Elaludt. Álmában  a férjét  látta,  Attilát, aki Vera számára  volt a minden. Még  diáklányként  szerelmes  volt Várhelyi Attilába, a tanárába. Vera volt  a legígéretesebb fiatal kutató a diploma  megszerzése után. Készséggel  elfogadta Várhelyi tanszékvezető ajánlatát, hogy  maradjon  az  egyetemen. Pár  év  múlva Verát  kinevezték  tanársegédnek. Rövidesen  Attila felesége lett, és  együtt oldották  meg  a kutatásokkal  kapcsolatos  feladatokat. Kapcsolatuk  felhőtlen  volt, eltekintve  a gépírónő iránti  Vera negatív  érzelmeit. Juditban  nem volt semmi rendkívüli,  csak a túl széles csípője. A szemei emlékeztették a szomszéd macskájára, Micóra. Micó mindig ügyesen lopta  el  az  őrizetlen  finom  falatokat a teraszról.
A kórteremben Vera  fel  tudta már idézni a baleset előtti  perceket. Az eszébe jutott, hogy néhány  napot Kecskeméten töltött az édesanyjánál. Attilával  állandó  kapcsolatban volt akkor mobiltelefon által.
 - Attila drágám, hétfőn este  érkezem  busszal, gyere értem a Mercédesszel.
Azonban  Vera Kecskeméten összetalálkozott egy kollégával,  aki felhozta Verát  Pestre  még vasárnap és  kitette  a házuk  előtt. "Meglepem Attilát!".  Zajtalanul kinyitotta a bejárati  ajtót és irányt vett a hálószoba felé. Az ajtó tenyérnyi résre nyitva volt. A  meglepetés Verát érte. Attila hanyattfekve aludt, s  rajta a  " macskaképű "(Vera magában így nevezte) Judit. A meztelen  csípője kiemelkedett az egész térből. Vera  a látványtól majdnem  elszédült. Kibotorkált a konyhába, hogy igyon egy pohár vizet, mert a torka  kiszáradt  az  izgalomtól. Ivott pár kortyot, és  a feszültségtől az asztalhoz nyomta a poharat, az eltört. Az éles  üveg mélyen a kezébe nyomódott. A törölközővel gyorsan körültekerte a kezét, papírtörlővel letörőlte a vért az asztalról, szemétkosárba dobta a törött poharat és kirohant az utcára.
Attila félálmában érzékelt valamilyen  zajt. "Az ajtót  nyitva hagytam?". Később  vette észre, hogy hiányzik a Vera pohara, a kukában valami  be van tekerve papírtörölközőbe, az asztal hanyagul le  van  törölve valamiféle szennyezettségtől. Járt itt valaki? Bántotta  a lelkiismeret. " Hogy  történhetett meg? A pohár bor? Judit csábos ölelgetése?  Mi történt  velem?  Én csak Verát  szeretem!"  Attila  gyorsan és  szemrehányóan  elküldte  Juditot és felhívta  Verát.
 - Szívem, valami történt, és nagyon hiányzol. Holnap várlak.
 - Itt vagyok Pesten, - halkan mondta Vera és befejezte a beszélgetést. Attila többször próbálkozott a hívással, de Vera kinyomta a mobilját.
Édesanyja  sem  tudta, hol van  Vera.
Attila kétségbeesetten járkált ide-oda  a lakásban. Lehet, hogy akkor  Vera  járt  a lakásban és  mindent tud.
 - Vén szamár vagyok. Elveszítettem a legdrágább kincsemet. Mit tegyek? Ivásnak adjam fejem? A munka nem  megy.
Mást nem tudott csinálni, hozzáfogott sírni, mint egy kisgyerek,  akitől elvették  a kedvenc játékát.
Így eltelt pár nap, teli gyötrelemmel, kétségekkel.
Attila bement az egyetemre, végre munkába igyekezett elsüllyeszteni bánatát. És akkor  megszólalt  a telefon:
 - Drágám, gyere értem, a kórházban vagyok, - és közölte  Vera  a címet.
Az asszony sokat gondolkodott, érezte, hogy beszélgetni kell Attilával, könnyen  nem  adhatja át  a szeretett férjét annak a "macskaarcú"  nagyfenekű nőnek. Bármi is  történt, szereti őt. Beszélni, beszélni kell vele!
De mindketten hallgattak útközben, otthon is. Örültek egymásnak, értették szavak nélkül egymást.  Csak pár hét múlva került  sor a beszélgetésre, mikor  Attila elmondhatott mindent, ami a lelkén volt.
 Juditot áthelyezték az egyetem másik épületébe.