Fullextra.hu

Csodálatos szőlőszemek! Pityu magára húzta a takarót, de sokáig még remegett. Hideg volt a konyhában. Az ajtó egyenesen az udvarra nyílt, és a konyhán keresztül járkált ki a ház népe. A legkisebb mellékhelyiség az udvar végében volt, oda szüntelenül voltak látogatok. A konyhából két üvegezett ajtó nyílt a szobákba. Végre lecsendesedett a ház, a szobákban kikapcsolták a lámpákat. Valaki már belekezdett a hangos horkolásba is.
Pityu már nem remegett, kissé megmelegedett, azonban álom nem jött a szemére. "Azok a fantasztikus szőlőszemek!" Eszébe jutott, hogy még kis korában az idősebb unokatestvére milyen jól eljátszadozott a szőlőszemekkel. Andris szódavizet öntött a pohárba,azután beledobott két szőlőszemet. Kis idő múlva azok "táncot jártak", felbukkantak, lemerültek, ismét feljöttek a felszínre, lemerültek...Pityu megcsodálta.
A fiút nagymamája nevelte. Pityu tudta, hallotta a felnőttektől, hogy ő "megesett gyerek", neki nincs annyi joga, mint a kis húgának Angélának. A mostoha apja rábeszélte anyját arra, hogy a gyerek a nagymamájához kerüljön. A nagyi örült is, mert már évek óta egyedül élt, és jól jön neki a 10 éves unoka segítsége. A szegényes nyugdíját megosztotta a gyerekkel. Sok mindenre nem tellett nekik. Kedvenc gyümölcse Pityunak a körte és a szőlő volt. De a nagyinál leginkább almát lehetett találni a kamrában.
Egy szomorú vasárnapon Pityu szülei autó balesetet szenvedtek. A kis Angéla egy távoli rokon családjához került, Vargáékhoz. Nagymama később elvitte oda Pityut is és könyörgött, hogy a kislány bátyját is fogadják be. Ő már öregasszony, nem tudja iskoláztatni a fiút.
- Jól van. Legyenek együtt a testvérek, - mondta Juliska néni. - Majd az Erzsivel elalszik a konyhában, nyáron pedig legelteti tanyán a libákat.
Így Vargáék nevükre íratták a két gyereket. Angéla kapott a szobában egy kényelmes kiságyat, Pityu pedig a konyhában egy kemény lócát durva pokróccal. Angélát elhalmozták finom nyalánkságokkal, Pityunak és Erzsinek pedig mindig jutott az ételmaradékokból. Erzsiről azt mondták, hogy kissé tébolyodott. Vargáék, ahogy ők híresztelték, emberségből vették magukhoz. A lány mindent meg tudott csinálni a házban, dolgozott is sokat, csak a boltba menetelt, a pénzt nem bízták rá. Ő is a konyhában lakott, neki egy megviselt dívány volt az alvóhelye. Erzsi mindenkitől félt, bizalmatlan volt. Ha nem volt dolga, behúzódott a konyha sarkába és farkasszemet nézett azzal, aki arra közlekedett. Pityu kivétel volt. Az első perctől megkedvelte a gyereket, állandóan igyekezett kedvébe járni. Ha finom falathoz jutott, a fiúnak adta. Örült, mikor az hazajött az iskolából. Erzsi is behúzta a nyakát, félve pislogott, mikor hallotta, hogyan szidja a ház ura a gyereket azért, mert a Varga nevet nem becsüli, rosszul tanul, és ilyen rendetlen tanuló miatt szégyenkeznie kell. Varga úr tekintélyes ember a városkában, a TSZ agronómusa.
Mikor Pityu kishúga a házhoz került, Vargáné Juliska néni végigjárta a boltokat, Angélának kiválasztotta a mutatós ruhácskákat. A szomszédoknak is rendezett bemutatót azokból.
- Juliska, nektek arany szívetek van, önzetlenül befogadtátok a szegény kis árvákat.
A házaspár eldöntötte, hogy születésnapot tartanak a kislánynak, vasárnapra vendégeket hívnak. Egész hét a felkészülés lázában telt el. Disznóvágás, főzés, sütés. A kamrában szaporodtak a sütemények, finom ételek. Pityu fantáziáját semmi nem izgatta annyira, mint az a nagyméretű porcelán tál. Nem is a tál érdekelte, hanem a tartalma. Az illatos szőlőfürtök. . Az eszébe jutottak a "táncoló szőlőszemek" is.
- Csongrádi borvidékről hoztam ezt a Kövidinkát, - mondta a tanyasi kocsis. Még egy szegény rokon, aki Vargáéknál dolgozott. Pityunak ritkán jutott ebből az ízletes gyümölcsből. A kocsis szavai elindították a fiú fantáziáját. "Milyen finom lehet az íze, - sóhajtozott nagyokat. Még álmában is érezte a csábító illatot.
Pénteken Pityu egyedül maradt a házban. A család vendégségbe ment, Erzsi pedig a szomszédaszonynak segített a nagytakarításban. A kredenc tetején díszelgett egy nagy halom szőlő a szép porcelán tálban.
- Hogyan is kerüljek közelebb a tálhoz? - morfondérozott a fiú. - Csak egy fürtöcskét veszek le. Észre sem veszik a hiányt. A kredenchez tolta a nagy hokedlit, arra rátette a kisszéket. Felmászott. Az izgalomtól remegett keze, lába. Már fent is volt.
- Sokat meg tudnék enni belőle. De nem szabad, - mondogatta magában. - Megvernek, ha észreveszik.
A nagyon öreg hokedli megcsuklott. Pityu érezte, hogy nagyot fog esni. Kapaszkodni kell valamibe, hú, ez rosszul sikerült, mert a tálat lerántotta, és a szőlő beterítette a konyhát. Ő is lezuhant. Megijedt és ösztönösen gyorsan el akarta hárítani a nyomokat. A szép tál néhány darabra tört, és ez a látvány teljesen megbénította.
- Jaj, istenem, mit csináljak? Segíts!
A fájós térdével, könyökével nem törődött. Gépiesen kivett a kredencből egy másik tálat, beleszedte a szőlőt. Most az asztalt húzta közel a kredenchez, felmászott és felrakta a tálat. Még volt ideje eltüntetni a tál darabjait a kredenc mögé. Csak azután ült le a padra, megkönnyebbülten, mert senki nem zavarta meg őt a nagy műveletben. Lassan a remegése is csillapodott. Két éjszakán keresztül ismét remegett, rémálmakat látott. Félt a Varga úr derékszíjától.
Eljött a nagy nap. Az egyik szoba teli volt vendégekkel. Juliska néni kiszólt:
- Erzsi, tedd a szőlőt két ezüst tálra és hozd be.
Pityut már nem érdekelte a szőlő íze. Örült, hogy megúszta a nagy botrányt. Mikor az iskola elvégzése után távozott Vargáék házából, előkerítette a porcelán tál darabjait és magával vitte. Felnőtt korában összeragasztotta a darabokat és úgy találta, hogy a tál egy értékes régészeti tárgy, neki pedig emlék. Hogy milyen ízű volt a szőlő azon a nevezetes napon, arra már egyáltalán nem emlékszik.