:
Szörnyű görcsei támadtak és erősödtek. Csengeriné sietni akart, azonban a nagy hasa akadályozta a lehajlásban, valahogy a papucsai nem akartak a lábára csúszni. Hát nem könnyű az élet! Ha tudta volna akkor, hogy ezen kívül még milyen gyötrelmes percek várnak rá. Na végre a célhoz ért. A nehézségeket most egyedül kell megoldania. Minden erejét bevetette, hogy ezt a nehéz tevékenységet véghez vigye. Annyira erőlködött, hogy szemei is kidülledtek. Az eredmény sehol. Kissé megpihent az asszonyság, és ismét ... a küzdelem, és ismét.
"Jaj istenem! Mi lesz velem? Itt a sivár körülmények között fogok kimúlni! Nem, az nem lehet. Addig küzdök, amíg nem sikerül." Görcsei erősödtek. Ha valaki a szomszéd helyiségben lett volna, hallotta volna Csengeriné reménytelen jajveszékelését, nyögését. Ki tudja, meddig tartott ez a határtalan erőfeszítés. De végül éles sikoly, megkönnyebbülést jelző sóhaj vetett végett ennek a szenvedésnek. "Azt hittem, ez a küzdelem végtelen lesz". Napok múlva következőképpen magyarázta az esetet:
- Az történt, hogy a szomszédban disznó vágás volt. Kaptam finom kóstolót, egy nagy tányér sült vért, rizzsel elkészítve. Megettem. De jó volt! Sajnos, az eledel bennem csecsemő fej nagyságú csomóvá állt össze. Alig tudtam megszabadulni tőle. Megfogadom, a sült disznóvért többé el nem fogyasztom!
(194 szó a szövegben) (916 olvasás)
