Könnyek
Gyuszi papi szerette az unokáit, de a legkisebb Virág iránt különös érzelmeket táplált. Mind az öt unokának a kívánságaikat igyekezett teljesíteni , állandóan valamilyen meglepetéssel fogadta vagy egyiket, vagy másikat. A fiúknak kis járműveket farigcsált, a lányoknak pedig érdekes kis mesefigurákat készített.
Mikor Virág világra jött, nagypapit a hír különösen nem izgatta, de ahogy megpillantotta a csöppséget a babakocsiban, és megszemlélte a hosszú sötét haját, hatalmas fekete szemeit, tudta, hogy egy új fejezet nyílik mindkettőjük életében. Azóta nem telt el egy nap sem, hogy papi ne menjen át gyönyörködni a csodálatos kis unokájában, későbbiekben pedig játszani vele. Senki nem tudott úgy bánni a gyerekkel, mint ő. Ilyenkor a gyerekszobából nevetés, örömteljes sikítás, hangoskodás hallatszott. Később a papi volt az, aki kísérte a kislányt oda és vissza, az oviba, pár év múlva pedig az iskolába.
Gyuszi papi egész életében egy tevékeny ember volt, nyugdíjazás után is az maradt, korán kelt, mindig talált magának munkát a ház körül. Nem szégyellte elmosni az edényeket sem, ha a nagyinak más dolga akadt. De este 7 órakor mindig bevetette magát a heverő egyik sarkába és ilyenkor mindenki tudta, hogy a papi tévézik vagy rádiót hallgat, és ha nem muszáj, ne zavarja senki. Kivétel a kis Virág. A kislány ahogy megjött, egyenesen a papi nyakába ült, papi fogta a kis lábait, és így mind a ketten kitűnően érezték egymást. Papi széles vállain nincs is jobb hely a világon! És egy ilyen kíváncsi kislány minden kérdésére kap ott választ. Emlékszem, sokáig így volt ez. Nagyapa és unoka valamilyen különös nyelven beszéltek, csak ők ketten értették egymást.
- Kicsi virágszál, Mi újat tanultál?
- Papi, van egy titkom, elmondom, de el ne áruljál!
- Dehogy, dehogy! És most hogy vannak a szirmaid? Megsimogathatom?
- Persze, papikám. Ragasztok ide neked is szép világos szirmokat. Anya hív, muszáj menni, majd holnap eljövök és megsimogatom a szirmaidat. Jó?
Ez a különös vonzalom megmaradt e két ember között akkor is, mikor Virág már felnőtt lett. Papi számára ünnep volt, mikor a kedvenc unokája meglátogatta őt.
- Papikám, hétfőn vizsgázok, eljöttem hozzád, hogy segíts nekem. Elsősorban kezeld le a szirmaimat, hogy jól menjenek a dolgaim.
- Nagy örömmel, drágám, gyere ide.
Ezeket a szirmokat csak ők ketten látták, ilyenkor mosolyogtak és kacsingattak egymásra, szavak nélkül is olvasták egymás gondolataikat.
Egyszer egy őszi hétvégére Virág hazajött, és első útja a nagyszülőkhöz vezetett. Mami valami finomsággal kínálta Virágot.
- Papi, gyere te is ide, ülj az asztalhoz.
- Kicsit lepihenek, majd megyek.
Papi lefeküdt, el is aludt. Ez szokatlan volt Virágnak is. Nagymama elmondta, hogy papi mostanában gyakran panaszkodik a fáradtságra, azt mondja, hogy fázik akkor is, mikor mindenkinek melege van. Következő látogatásnál Virág azt vette észre, hogy papi sokat fogyott, köhög is. A körzeti orvos adott neki gyógyszert, de nincs semmilyen változás.
Nagy csapás volt Virág számára, mikor megtudta, hogy a papi kórházban van, nagyon beteg, lélegeztetik. Kétségbeesetten utazott haza, hogy a következő napon szüleivel együtt bemenjen papihoz.
A kórteremben nem kellemes, inkább ijesztő látvány fogadta őket. Lélegeztető készülék segítségével kapkodta papi a levegőt, aludt.Egy darabig csendbe voltak a látogatók, azután próbálkoztak az ébresztéssel. Nem sikerült. Megtudták, hogy éjszaka erős fájdalmai voltak papinak, kapott gyógyszert, és mélyen elaludt.
Virág először állt az ágy végében, nézte papit. Az arca nem árult el semmit, mit is érezhetett akkor. Odament a papihoz, megtörölte az öreg orrát, száját, megcsókolta homlokát, gyengéden megsimogatta, valamit suttogott, de papi még mindig mozdulatlan volt. Virág ismét az ágy végéhez ment, de háttal fordult az ágynak. Arcára sütött a nap,és akkor lehetett jól látni a szeméből záporszerűen hulló gyémánt cseppeket. Éjszaka a drága papájának megállt a szíve. Mikor hazahozták a papi holmijait a kórházból, szegény nagymama talált közöttük egy füzetből kitépett lapot, a következőt olvasta el és sokáig zokogott: "Édes Papikám, eljöttem hozzád, hogy megigazítsam a szirmaid, és te nem ébredtél fel! Nagyon szeretlek! A te Virágod!"
|
|