Cím: Panka
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(04-12-2010 @ 01:10 pm)
:
Panka Klári nénire nézett, és az ő gyermeki lelke azonnal megérezte, hogy a néni szemei egyáltalán nem olyanok, mint anyuci szemei, amelyekből sugárzik a melegség, a szeretet. Klára néni szemeiben türelmetlenség, valamilyen ellenszenv rejtőzött. Mindez semmiképp nem egyezett az ő hízelgő szavaival.
– Kislányom, kérlek, ne pityeregj, aludj szépen. Itthon vagy. Látod, milyen szép szobád van? Ugye, puha az ágyikód? Ez a sok játék csak a tiéd. Aludj szépen.
Klára néni hangjában már nem kis türelmetlenség, izgatottság volt. Pankának eszébe jutott, hogy anyukája ilyenkor "jó éjt" puszit szokott adni, a gyerek maga előtt látta az anyai mosolyt, a gyönyörű szemeket. "Csak anyukámnak vannak ilyen szép szemei". Eszébe jutott a Kata rongybabája is. A baba biztosan nagyon szomorú, mert Panka nem ölelheti meg.
– Kislányom, itt van ez a szép baba, aludj vele és ne sírjál.
– Nem, nem akarok sírni, - már hangosan zokogva ejtette ki a kislány.
Sanyi bácsi beszólt:
– Klárikám édes, várlak! Ne bíbelődj vele annyit. Kicsit sír, azután majd elalszik.
– Megyek, Sanyikám. Egész nap szépen játszott a kislány. Nem értem,
most miért sír.
– Majd megszokik és elfelejti azt a nyomort, ahonnan elhoztuk.
– Igazad van édes.
Mikor Klára néni kiment és becsukta maga után az ajtót, Panka félni kezdett. Itt a sok drága holmi között nagyon idegen volt minden. Most a csodaszép baba sem érdekelte. Neki anyukája kell, a Kata baba, a barátságos kis szoba, hol az anyucikájával élt kettesben, mert apu messze-messze van. Felkelt az ágyból a gyerek, kiment az előszobába, mert ott égett egy kis lámpa. Félt a nénitől és a bácsitól, de nem tudta abbahagyni a sírást:
– Anyukámhoz akarok menni! Anyuci! Anyuci! Sanyi bácsi kijött a hálószobából és szigorúan a kislányra szólt.
– Elég volt a színjátékból. Azonnal abbahagyod a kiabálást, feküdj le, aludj és bennünket is hagyjál aludni! De Panka nem akart szót fogadni. Állt és hangosan zokogott.
– Ez már tűrhetetlen, – elégedetlenkedett Sanyi bácsi.
Panka érezte, hogy haragszanak rá, nem szeretik, és ez borzasztó!
– Haza akarok menni! A házaspár kis ideig beszélgetett, azután mindketten kijöttek már felöltözve. Klára néni elővette a kislány szegényes ruházatát, levette Pankáról a szép csipkés hálóinget, felöltöztette.
– Visszaviszünk anyádhoz, neveljen meg. Haszontalan, hálátlan kislány vagy! Ez idő alatt egy anya ült otthon az ágy szélén és törölgette könnyeit. Kopogtak. Az asszony kinyitotta az ajtót és sírva ölelte magához egyetlen kislányát.
– Drága kicsikém, jó, hogy hazajöttél. Soha többé nem adlak senkinek! És mindketten boldogok voltak. A szegényes kis egyszobás lakásban, hol Pankára a Kata baba is rámosolygott, Panka szorosan átölelte őt. Miután anyukájától megkapta a "jó éjt" puszit, elaludt és talán szépeket álmodott.
(415 szó a szövegben) (1017 olvasás) 
|
