A pénztárnál
Kedveském, itt a pénztárcám. Legyen szíves kiszámolni, mennyit kell fizetnem, nem látok jól.
- Bácsika, ez kevés. Ezenkívül még 500 forintot kellene fizetni.
- A teremtettét! Elszámoltam?
- Bácsika, maga 900 forintra választott árut, és itt csak 400 Ft van.
- Most mit csináljak? Összesen ennyi pénzem van a nyugdíjig.
- Megoldjuk, ne legyen ideges. Kiveszem a kosárból ezt a dobozt, 499 forintba kerül. Így elég lesz a pénze.
- Ha muszáj. Ezzel az édességgel akartam felköszönteni születésnapján Beácskát, az én egyetlen kis unokámat, - remegő hangon mondogatta az öreg. - Nem lehetne...?
- Bácsika, látja, hogy maga után növekszik a sor. Lépjen tovább. Viszontlátásra!
A bácsi mögött egy virágárus állt. A kézi kocsija az áruház előtt állt, egy kicsi lány vigyázott a virágokra, amíg apukája vásárolt az áruházban. A virágárus kilépett a sorból, kiment az áruházból, és egy perc múlva egy nagyon szép szegfű csokorral állt az öreg elé:
- Ezt a csokrot az én Tündike kislányom küldi a bácsi unokájának. Boldog születésnapot kívánunk mi is neki.
Előfordul, hogy ilyen szegény öregembert is éri rövid időn belül váratlan rossz és jó dolog is.
|
|