Mese
Hol volt, hol nem volt, nem is olyan messze, még a repülő szőnyeggel is egy kacsintás alatt, vagy a varázscipővel egy ugrásnyi idő alatt beérhetsz abba a gyönyörűséges kis falucskába, amely két magas hegy között terült el. A világon máshol nem találsz még egy helyet ilyen tiszta szívű, szeretetre méltó emberekkel, mert itt évszázadokon keresztül a szeretet uralkodott és a jóság. Boldogok voltak itt az emberek, mosollyal az arcokon, csillogó fénnyel a szemekben.
Egy bánatuk volt már több esztendőn keresztül. Ellopta valaki a telet. Nem esett a hó, nem szánkózhattak a gyerekek. Csak az öregek meséjéből ismerték a hóembert, a vidám hógolyózást. A karácsony is fekete volt számukra.
A közeli hegyekben élt a Zima jégkirálynő. Csak annyit tudtak a Boldogság faluban, hogy a királynő szíve jégből van, érzéketlen és nem szereti a boldog embereket. Ha vidám és jókedvű társasággal találkozott, máris rosszul érezte magát és addig mesterkedett, amíg el nem érte azt, hogy mindenki szomorú és boldogtalan lett.
Egyszer a Boldogság faluban ünnep volt. Zima ezt megtudta, kis idő múlva meg is érkezett a faluba. Mindenki rettegett tőle, az emberek lecsendesedtek, a tánc abbamaradt, a zene lehalkult. Még az állatok is behúzták farkukat. Rosszat sejtve, rettegtek. Csak egy vidám szerelmes pár nem ijedt meg Zimától. Folytatták az ölelkezést, egymás becézgetését, csókolóztak. Zima haragja ellenük fordult, felháborodott, és elvarázsolta a fiút és a lányt is, jégszoborrá változtatta őket. De nem csak a fiatal párt, hanem az egész falu lakói jéggé dermedtek. Mint egy jég szoborpark. Valahonnan felhők közeledtek, de a nagy hidegtől esőt sem, havat sem tudtak szórni a falura, tovaszálltak szomorúan.
Zimát pedig a gonoszság éltette. Gyakran eljött a faluba, hogy gyönyörködjön művében. Nézte a megmerevedett szerelmes párt és a jégszívét elöntötte az irigység, a harag érzése növekedett benne. Egy hatalmas jéggel szét akarta verni a fiatalok testét. Azonban ez nem sikerült. Hogy miért? Azért, mert a szerelem érzése a lányban és a fiúban olyan magas hőfokon volt, hogy Zimának nem sikerült a szívüket teljes mértékben megfagyasztani, a szikra élt bennük. Most lángra lobbant, és olyan forróra, hogy a jégkirálynő nyomban elolvadt és patakká változott. A varázslat ezennel meg is szűnt. Feléledt a nép, és folytatódott az ünnepség. Félelem és rettegés nélkül.
- Nézd szívem, milyen szép fehér felhők közelednek, - mondta a lány.
- Tényleg, nem is láttam már rég ilyen gyönyörű felhőket.
És itt megszólalt a falu legöregebb embere:
- Zima a hegy barlangjaiban rejtegette a hófellegeket. Halála után valószínüleg kiszabadultak.
Most szálltak a Boldogság falu irányába. Teli voltak éltető párával, duzzadtak a hópelyhektől, örömmel szórták a falura. Kis idő múlva gyönyörű fehér pelyhekben fürdött a falucska. A gyerekek tenyerükbe engedték szállni a hópelyheket és megcsodálták szépségüket és sokféleségüket. Számukra ez volt az első hó az életükben. A nép ismét élvezhette a pompás téli örömöket.
|
|