| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Szegénység
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(01-11-2011 @ 04:41 pm)
:
Elővettem a kártyámat, hogy bevásároljak a Tescoban. A Mercivel kiálltam az utcára, készen vagyok az indulásra. Még időben eszembe jutott, hogy 100 vagy 20 forintosra van szükségem ahhoz, hogy egy kosárhoz jussak. Benéztem a pénztárcámba, csak egy szerencsétlen 5 forintos árválkodott ott. Vissza kellett mennem a lakásba, hogy elővegyem valahonnan a szükséges érméket. Benéztem a fiókba, ahová az apró pénzt szoktam tenni. Pár 5 forintost, régi 2 forintosok, és más semmi, amire szükségem lett volna ebben a pillanatban. Még nem voltam ideges. Biztos voltam benne, hogy máshol lesz szerencsém. Végignéztem a kis táskáimat, a bevásárló szatyrokat. Sok mindenre rábukkantam, amiről már rég elfelejtkeztem, például egy ajándékba kapott gyönyörű kulcstartóról. Hogy milyen szorgalmasan kerestem ezt egyszer, de nem találtam meg akkor, most pedig egy kézi táskából vigyorgott rám!. Folytattam a keresgélést. Átnéztem az ékszeres dobozaimat, fiókokat, zsebeket, még a férjem belső zsebeit is. Már arra vetemedtem, hogy a gyerekszobában is átkutattam mindent. Sehol semmi!
"Ez nem lehet! Hogy egy házban ne találjak egy vacak százast sem? Ez piszok nagy szegénység! Már kezdtem idegességemben remegni. El is fáradtam rendesen. Fotelbe vetettem magam és elkezdtem tűnődni. Mit tegyek? Eszembe jutott Móricz Zsigmond "Hét krajcár"-ja. A novellában szerencsésen végződött a hat krajcár utáni kutatás. Persze a hetedik krajcár a koldustól származott. Csak nem fogok a szomszédba menni egy százasért? Valamilyen megoldásnak csak kell lenni!!
És itt valami az eszembe jutott. Édesanyám kis javításokat végzett pár héttel ezelőtt a téli bundámon. Egy gombnak a fém belseje eltört. Anyukám kért egy 100 forintos érmét és kibélelte vele a gombot. "Itt a megoldás," - megörültem. Elővettem a létrát és kibányáztam a felső fiókból a bundámat. Anyukám alapos munkát végzett, de én szétvágtam az öltéseket és boldogan kivettem a gombból a százast. Már kezdett sötétedni, rohamosan eltelt az idő. Megjött a munkából a férjem, a napköziből a fiam. "Drágám, - mondtam a férjemnek,- nem volt időm bevásárolni, üres a hűtő is. Légy szíves, ugorj át a Tesco-ba" Rendes ember a férjem. Szó nélkül elindult.
Vacsoránál a család nem szenvedett hiányt. Mégis csak jól végződött a nap.
(355 szó a szövegben) (944 olvasás) 
|
[ Vissza: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
