[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 581
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 581


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Cicuska
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(03-23-2011 @ 02:09 pm)

:
Azt mondják, hogy a kutya a leghűségesebb állat az ember számára. Ha a hűségről van szó, nekem a Cicuska jut mindig az eszembe. A külsejében nem volt semmi különös. Közönséges cirmos macska volt. Bözsi néni Cicuskának szólította, más neve nem is volt a cicának. Én már kívülről ismertem a Cicuska szokásait, hiszen gyakori látogatója voltam Bözsi néninek, ő örült is, mert egyedül volt szegény öregasszony. Az unokája minden második nap eljött hozzá, elhozta a tejet, ennivalót, egykettőre kitakarított és elsietett. Én szerettem Bözsi néninél lenni, mert ő mozogni nem nagyon tudott a fájós lábai miatt, azonban sokat mesélt, énekelt, vicces dolgokat mondott. Bözsi néninek is jó volt, mert kisebb dolgokban tudtam segíteni neki. Nagymamámmal egy udvarban lakott az idős néni egy egyszobás lakásban. Szüleim nagyon elfoglalt emberek voltak, és engemet jóformán a mamám nevelt. Ő vitt az oviba, hozott az oviból is. És ha ment el valahová, engemet Bözsi nénire bízott. Én szívesen maradtam ott. Szerettem a Cicuskát is. Megfigyeltem a szokásait és most már én is, mint a gazdasszonya, értettem, mit akar a cica, mi tetszik és mi nem tetszik neki. Különösképpen élveztem azt, mikor a Cicuska lefetyelte a tejecskét. Régebben én nem ittam meg a tejet, de látva, milyen jóízűen issza a macsek, én is megkóstoltam és kezdtem szintén iszogatni a cicával együtt. Hétvégeken a szüleim mindig hazavittek az emeleti lakásunkba. Anya örült, hogy már megiszom a tejet, egyszer készített finom tejeskávét, és azóta ez lett a kedvenc italom. Így éltünk néhány éven keresztül. Nagymamám még mindig nagyon tevékeny asszony volt, gyakran eljárt ide-oda különböző ügyekben. Én akkor Bözsi néninél voltam. Mi hárman eldiskurálgattunk. Az öregasszony szidta a macskáját, mert kicsapkodta a tejet, és oda ült, ami nem a Cicuska helye volt, vagy ha időben nem jött haza. Mindig volt olyasmi, amiért szegény állat kapott szidást. A macska hallgatta, lehet ,hogy szégyellte is magát, de nem látszott rajta, folytatta az evést vagy a dorombolást. Meg kellett védenem őt, és ilyenkor egész komolyra fordult a vita. Ennek az idillnek egyszer vége lett. Bözse néni tüdőgyulladással kórházba került és sokáig nem engedték ki. Az unokája egyszer eljött, kitakarította a lakást és magával vitte a macskát. Láttam az ablakból, hogy egy kosárba tette a macskát és elindult. Én nagyon sajnáltam, mert nem csak Bözsi néni hiányzott nekem, hanem Cicuska is. Szomorúan néztem ki az ablakon a következő napon, mikor látom, hogy a kapu alatt bemászott a macsek és irányt vett a Bözsi néni lakásának ajtajához, a résen, ami a macskának volt kivágva, bemászott a lakásba, kis idő múlva kijött és leült az ajtó mellé. Láttam, hogy nagyon szomorú. A hűtőnkben találtam egy darab kolbász, elcsentem és a macska mellé tettem. Cicuska oda nézett, de nem mozdult, csak ült és ült az ajtónál. A tejből ivott kevéskét, biztosan szomjas volt, és ennyi. Próbálkoztam mindenféle trükkel felvidítani szegény állatot, de nem sikerült. Rám se figyelt. Éjszaka álmomban vagy tényleg hallottam a Cicuska keserves sírását, mondtam is a mamámnak. Ő azt állította, hogy nem hallott semmit, és hogy én csak képzelődök. A kolbász darab eltűnt, de nem biztos, hogy a macska ette meg. Egerek? Pár nap múlva már nem láttam a szenvedő állatot. Kérdezősködtem a nagyitől, mikor jön már haza Bözsi néni, ő azt válaszolta, hogy sohasem. Nem értettem, hiszen itt van a lakása. És nem csak Cicuskának hiányzik, hanem nekem is. Idővel kezdtem megnyugodni, miután elveszítettem két kedves élőlényt, és bennem csak miértek maradtak. Mama megígérte, hogy szombaton kimegyünk a temetőbe Bözsi nénihez. Én ennek megörültem. Ki is mentünk. Összeszorult a szívem, mikor a mamám egy halomhoz vezetett és azt mondta, hogy itt van eltemetve Bözsi néni. A sír mellett feküdt egy élettelen cirmos cica. Csendben a sírra helyeztük a virágot, imádkoztunk és hazaballagtunk. Én még most sem értem azt, hogyan is került a macska a gazdasszonyának sírja mellé.



(624 szó a szövegben)    (960 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.24 Seconds