| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Első nap
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(10-04-2011 @ 04:44 am)
:
Eddig mindig anya vagy apa jött értem az iskolába. Ma első nap, hogy mehettem egyedül a suliba. Haza is egyedül fogok jönni. Hiszen már negyedikes lettem. Az alsósok között a legnagyobb egy negyedikes. Büszkén gondoltam erre és felemelt fejjel lépkedtem, igyekeztem az ötödikesek mellett ballagni. Tanítás után örömmel vettem észre, hogy senki nem vár rám. Jó érzés volt ez a szabadság. Tegnap végighallgattam a nagyikám kioktatását. " Iskolából egyenesen haza, kis unokám, ne állj senkivel szóba! Vannak gonosz emberek, nehogy elmenj valakivel bárhová!" Hasonló szöveget anya is mondott párszor. Szavamat adtam, hogy még a kedves szomszédokkal sem állok le beszélgetni, amíg nem lépem át a lakásunk küszöbét.
Jó érzés volt negyedikesnek lenni. A harmadikos kislányok felnézhetnek rám. Remélem, hogy Grétával összetalálkozok. Ez a dolog biztosabb lesz, ha végigsétálok az utcájukon. Megálltam a házuk előtt, de semmi mozgást nem észleltem. Vajon hol lehet Gréta? Hirtelen a sarok felül megjelent egy nagy fekete szőrű kutya. Nekem úgy tűnt, hogy mérgesen fut felém, szaladni kezdtem ellenkező irányba, nem is néztem hátra. Elbújtam egy emeletes ház lépcsői mögé és egy kis ideig nem mertem előjönni. Ott volt egy egészen alacsony ablak, a párkányra ültem. A hátamon lévő táska benyomta az ablak dróthálóját. Éreztem, hogy átesek az ablakon, csúszok lefelé. Egy nagy papír dobozban találtam magamat mindenféle lim-lom szomszédságában. Egy pincébe estem be. Nagyon megijedtem. Félhomály volt, láttam, hogy az ablak magason van. Hogy jutok innen ki?
A dobozból kimásztam, az ajtóhoz mentem, de az be volt zárva. Sírni kezdtem. Eszembe jutottak a család tagjaim, a fogadalmam, és teljesen elkeseredtem. Már az első napon nem tudtam egyedül hazamenni, biztosan otthon büntetés vár rám. Már hangosan zokogtam.
Innen valahogy ki kell jutnom. Hozzáfogtam dörömbölni, hátha valaki meghallja. Senki. Elveszítettem minden reményemet. Leültem egy ócska székre és sokáig búsultam, sírdogáltam. Beesteledett. Féltem.
És egyszer csak hallom, hogy valaki nyitja az ajtót., belép és zseblámpával pásztázza a pince helyiségét.. Egy idős bácsi volt. Meg is lepődött, mikor egy kisírt szemű kisfiút meglátott ott.
- Hát te hogy kerültél ide?
- Az ablakon estem be, - dadogva válaszoltam. - Otthon nem tudják, hol vagyok.
- Ne sírj, hazakísérlek.
Nem került erre sor, mert ahogy kiléptünk az utcára, ott volt az én anyukám és Gréta anyukája. Már kerestek engem. Gréta elmondta, hogy látott az ablakból valahová futni az utcájukban. A két asszony találgatta, hová is futhattam. Már a rendőrségre akartak indulni, mikor megláttak engem az idős bácsival.
A büntetést megúsztam, de biztosan már holnap nem mehetek egyedül a suliba. Gréta előtt pedig nem játszhatom a "nagy fiút."
(408 szó a szövegben) (874 olvasás) 
|
[ Vissza: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
