Mákos tészta
Egy hat éves gyermeknek, aki még soha nem evett ilyet, egy tányér mákos tészta valami fenséges, mennyei eledelnek tűnik, elérhetetlennek, mivel otthon még ilyen étket sohasem készítettek. És mikor egyszer elé tesznek egy egész tányérral, határtalan boldogság önti el az egész lényét és élvezettel fogyasztja, és ugyan ez az érzés járja át, ahányszor arra gondol, hogy ő már ismeri ezt a különleges ízt. Egész életére a mákos tészta lett a kedvenc étele.
Józsi nagyon szegény családba született, 7 gyermekes családba. Ő volt a középső gyerek. Reggel megette a szelet zsíros kenyeret fél liter teával (rendszerint mindig ez volt a reggelije) és kiment az udvarra. Már Tibi barátja várta a kapunál, aki másodikba fog járni, pár nap múlva kezdődik a tanév. A fiúk anyjai nem bánták, ha a gyerekek nem lábatlankodnak a konyhában, nem csinálnak rendetlenséget a lakásban, mert mindig mesterkednek valamivel, ollóznak, farigcsálnak stb.
Szerencséjük volt ma a srácoknak, mert Tibi sírköves apja otthon dolgozott. A fiúk szerettek neki segíteni. Tibi bácsi egy mosolygós, viccelődős ember volt. Gyerekek hada forgolódott mindig körülötte. Szerették hallgatni a meséit, gyermekkori kalandjait, közben észrevétlenül telt az idő, a munka is haladt.
- Anyu, elmehetek Tibiékhez? - beszólt Józsi a konyhába.
- Elmehetsz kisfiam, délben megtalálod a tűzhelyen a paprikás krumplit. Egyétek meg apával. Én elmegyek a kicsikkel nagymamához, este jövünk haza.
Józsi ennek megörült, és a két fiú rövid idő múlva már segített Tibi bácsinak csiszolni egy sírkövet. Délben lepihentek a kerti asztalnál. Közeledett az ebédidő, Józsi készült hazamenni elfogyasztani a paprikás krumplit. Vajon apa otthon lesz? Józsi nem mindig örül ennek, mert az utcaseprő apja mindig szid valakit, állandóan összeszólalkozik valamelyik járókelővel, aki útban van az ő seprőjének. Vagy az időjárással nincs megelégedve. Ilyenkor Józsi hallgatni szokott, elmerül a saját gondolataiba.
És most, mikor Erzsike néni meginvitálta Józsit ebédre, a fiú örömmel elfogadta a meghívást.
- Józsikám, ma sokat segítettél Tibi bácsinak, megérdemelsz egy finom ebédet. - Erzsi néni tudta, hogy a nagy létszámú család nem bővelkedik anyagiakban, Józsi gyerek nagyon sovány is. És nagyon jó gyerek. Szeretett mindig kedvezni a kisfiúnak.
A kerti asztalon nemsokára gőzölgött az ízletes gulyás leves. A leves után egy nagy tál mákos tészta, ami Józsi álmában létezett, meg filmekben is látott valamikor. Látva a gyerek csillogó szemeit, Erzsi néni jól megpakolta Józsi tányérját. A fiú először villával próbálkozott eszegetni, de a mákos tészta olyan finom volt, hogy Józsi csak kanállal tudta megtömni a száját. Úgy ette, mintha félt volna attól, hogy valaki elveszi tőle. Közben halkan mondogatta: jaj, de finom. Tibi kis húga Zsuzsika nézte a fiút és mosolygott. Délután a gyerekek játszottak addig, amíg nem jött Józsiért az anyukája. Ez volt az utolsó nap, mikor Józsi a barátja családjánál vendégeskedett.
Józsi apja balesetet szenvedett és a népes családja leköltözött egy közeli faluba rokonokhoz. Anya ott vállalt munkát, hogy el tudja tartani gyerekeit. Józsi ott járta ki az általános iskolát, azután ismét városba került, egy szakközépiskolába íratták be. Egy rendezvényen összetalálkozott Tibi húgával Zsuzsival. "Hogy milyen csinos lány lett abból a kis duci és pocakos kislányból", - meglepődött Józsi. Gyakran együtt töltötték szabad idejüket. Tibi pedig Budapesten tanult egy idegen nyelvi gimnáziumban. Vele ritkán jöttek össze. Egyszer a találkozást mindhárman akarták megünnepelni a korcsolya pályán. De rosszul sikerült. Józsi olyan szerencsétlenül esett a jégre, hogy a kórházban kötött ki. Következő nap a testvérek meglátogatták a törött lábú fiút, aki nagyon el volt keseredve. Zsuzsika átnyújtott Józsinak egy zárható műanyag edényt.. Józsi felnyitotta és ... az arcán megjelent egy széles és elégedett mosoly: illatos és szemeinek csábító mákos tészta volt benne! "Anyukánk küldte, - mondták a testvérek és figyelték a barátjukat, hogyan tünik el rohamosan a kedvenc Józsi eledel.
|
|