Nagyon szegény családban élt. Rajta kívül még három gyerek volt. Az apjuk bányában dolgozott 320 kilométerre a családtól. Anyuska évek óta betegeskedett, Heléna még most sem tudná megmondani, mi baja volt, csak emlékszik, hogy szüléje időnként szédült, vagy olyan is volt, hogy elájult, ilyenkor a gyerekek szaladtak a szomszéd Juliska néniért. Orvosra nem volt soha pénzük.

December elején érkezett meg Magyarországra Erzsike nagynénijéhez.
"Ez igazi Amerika!" - gondolta Heléna magában. - Itt minden van".
Reggel finom reggelivel kínálta a nagynénje. Narancsot is most evett az életében először.

Két hét múlva Pista bácsi a férj azzal a hírrel jött haza, hogy maradhat Heléna náluk, megkapták erre az engedélyt. Nekik nem volt saját gyermekük és elvállalták, hogy gondoskodnak Helénkáról. aki csendes és jóravaló kislány volt. A házaspár megkedvelte őt, igyekezett kedvezni neki, amivel csak tudott. Jó sora volt Helénának a nénikénél, nem éhezett, szép ruhákat is szerzett neki Erzsike néni. Elmondta, hogy itt fog a kislány járni Újév kezdete után egy kitűnő pesti iskolába. Minden megvolt ahhoz, hogy boldognak érezze Heléna magát.

Azonban ez nehezen ment. Állandóan az otthona, édesanyja, testvérei jártak eszében. Bűnösnek érezte magát, hogy ő itt úgy él, mint egy hercegnő, azok pedig nélkülöznek. A határon keresztül nem lehetett akkor szabadon közlekedni, segíteni a családnak. Heléna szomorú volt. Mikor senki nem látta, sírdogált is.

Erzsike néni sejtette a kislány rosszkedvűségének okát. Tudta, hogy egy darabig hiányozni fog neki a családja, a barátai odaát. A gyerek igazán a karácsonyi ajándékoknak sem tudott örülni.
- Helénka, tetszik az iskolai táska? - kérdezte Erzsike néni-
- Igen, nagyon, - válaszolta a kislány, de a szomorú szemei másról szóltak.
"Majd én felvidítom ezt a gyermeket", - eldöntötte az asszony.

Közeledett a Szilveszter. Erzsike néni valahová távozott aznap délután. Heléna Pista bácsival nézte a TV műsort, nem sokat beszélgettek. Erzsike néni hazajött kis idő múlva, magával hozott egy 18 éves fiatalembert, bemutatta Tamást, Pista bácsi unokaöccsét.
- Pista bácsi a szomszédokkal fog Szilveszterezni, mi pedig elmegyünk, mondta. - Öltözzünk fel jól, hideg van kint.
Tamás elővett a szatyorból egy papír trombitát, enyhén Heléna fülébe fújt.
- Jaj, megsüketülök! - sikított fel a kislány, de máris elnevette magát. Tamás is nevetett és Helénának is adott egy trombitát. Tamás füle sem úszta meg a trombita hangot. Heléna felvidult. Emlékszik, hogy elmentek a körútra. Sok ember volt ott, ide-oda járkáltak, dudáltak. Tamás bemutatta Helénának a barátait.

A kislány úgy tűnt, felejtette minden bánatát, baját. Vidám éjszaka volt! Hajnalban értek haza a nénikéjével, máris kimerülten ágyba kerültek. Helénának biztosan szép álmai voltak, mert Erzsike néni később említette, hogy mosolygott álmában. A vidám Szilveszter után mintha kicserélődött volna. Másképp gondolkodott is. "Most nem tudok a családomnak segíteni, de igyekezni fogok jól tanulni, később pénzt keresni, és nem üres kézzel fogok haza látogatni".

Sajnos, édesanyja 2 év múlva meghalt, de a testvéreit Heléna sokáig gondozta. Az első Szilvesztert Budapesten sokszor emlegette, nagy élmény volt számára, és a további életét meghatározó esemény.