Madárfészkek


Viktor mesélte:
- Tegnap egyik barátom azzal viharzott le az udvarra, hogy képzeljük
el, mi történt náluk. Elmondta nagy lelkesedéssel, hogy ablakuk felett
fecskék raktak fészket. Hát mi érdekes van abban? Gondoltam én.
Kikelnek a kis fecskék és nem lesz ott nyugalom. Repkedni, csiripelni,
zajongni fognak. Előre kell gondolkodni. Az biztos, hogy én elűzném
azokat a madarakat!
De ezzel nem lett vége. A Máté barátom lelkesen előhozta a témát
minden nap, még rajzokat is készített a fecskék családi életéről és
mindig újabb és újabb mesével állt elő. A többi srác körülvette Mátét
és érdeklődéssel hallgatta a sztorikat. Az a gyanúm, hogy sok mindent
maga Máté is hozzá fantáziált. A srácok álltak a lépcsőháznál és
figyelték időnként, mikor és merre repülnek a madarak, mivel térnek
vissza. Tibi még könyvet is hozott ki a könyvtárból a fecskékről.
Este a szobámból halottam, hogy anya beszélgetett a szüleivel. Rólam
beszéltek. Kihegyeztem a füleimet. Azt is elmondta anya, hogy az
utóbbi időben én sokat kérdezősködök a madárfészekről, arról, hogyan
készül. A barátaim már sokat tudnak a madarakról. Azt is hallottam,
hogy nagymama mondta azt, hogy menjünk el és hétvégére láthatok náluk
nem egy madárfészket. "Ez remek!" - gondoltam.
Szombaton apa már várt ránk lent a kocsiban, és elég korán el is
indultunk, hogy minél több időt eltölthessünk a nagyszülőknél és anya
testvérénél. Nagymamám örömmel fogadott bennünket.
- Viktorkám, de örülök nektek, este már elkészültek a madárfészkek!
Tata már a bográcsosnál ügyel pár üveg sör társaságában! Gyertek be.
Bementünk. Nagymamám bevezetett a konyhába és megmutatta nekem a nagy
tál madárfészket.
- Tegnap egész délután sütöttem a fészkeket és finomságokkal töltöttem
meg mindegyiket! - lelkesen mesélte és élvezte, hogy mennyire sikerült
engem meglepnie.
Igen, lesz mit mesélnem a barátaimnak a fészkekről, de a madarak
számára alkalmatlanokról. Otthon egyet kivettem a zsebemből, a
jelenlévőknek jutott egy-egy falatka.
- Finom, - mondták a fiúk.