| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Táncoltam
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(09-19-2012 @ 05:59 pm)
:
Tíz emeletes ház előtt a padon két öregember ül. Itt szoktak találkozni minden vasárnap pihenés, társalgás céljából, leggyakrabban ebéd után, mikor a családok lepihennek fent a lakásokban a fáradságos heti tevékenység után. Józsi 69 éves, a 2. sz. lépcsőház földszínten él az unokájával együtt. Misi 71 éves, a 6. sz. lépcsőház egy első emeleti garzon lakásban lakik. Ezen az emeleten lakik a lánya és családja is. A 3 unoka eléggé zajos, Bömböl a fültipró zene. Misi papát ez zavarni szokta, vasárnap délután inkább lesétál a fájós térdével a barátjához.. Ma is a padon már várja őt a társalgó társa. Józsi lejött ma elég hamar, mert nem akarta zavarni a fiatalokat otthon, ott van az unokájának a menyasszonya. “Hadd élvezzék az együttlétet! Nem akarok útjukban lenni”. Józsi üdvözli a barátját: – Szervusz Misikém, jól megvárattál! Nem szép tőled , barátocskám! – Na ne mond, láttam az ablakból azt, hogy mikor érkeztél ide, és máris elindultam. Ezzel a fájós lábbal nem rohanhatok, na meg idősebb is vagyok nálad, bocsásd meg nekem a késést. – Ne siránkozz, hamarosan táncolnod kell az legidősebb unokád esküvőjén. – Hm, az még messze van, addig rendbe jön a térdem. És mi újság a te unokáddal? Nem házasodik még? – Fogalmam sincs. Annyit tudok, hogy tegnap Zsuzsikával voltak táncolni. Elhallgattak, egy darabig csendben ültek, figyelték a járókelőket, annak ellenére, hogy csak könnyen megszámlálható ősz hajszál van a fejükön, azért megnézik a fiatal csinos lányokat és a szemük is felcsillan időnként. Emlegették gyakran a barátok az ifjú éveket, az izgalmas tánc órákat. – Szép idők voltak, – megszólalt végül Misi, – mikor még táncolhattam Marikával párban. Nyugodjon békében!. 44 évet végigtáncoltam vele. Szép volt a házasságunk. Itt hagyott végleg. – Ne könnyezz, mert én is szomorkodni fogok az én Ilonkám hiánya miatt. De ne keseregjünk. Amíg élünk, addig ne a bánat marja lelkünket. Menjünk el este a Műv. Központba, nézzük meg a táncversenyt. – Rendben, csak előkerítem a sétabotomat. A táncteremben ————————– – Nézd Misi, milyen szépek a fiatalok, kár, hogy már nem táncolhatok, – sóvárgott Józsi. Egy fiatalember közbeszólt: – A hosszú folyosón táncolhat mindenki, ott is szól a zene. Az öreg fiúk észrevették kis idő múlva, hogy egy alacsony 60 év körüli mosolygós hölgy közeledik feléjük és leül a Józsi melletti szabad székre. – Elnézést kérek, szeretném megkérdezni, hogy ön Sanyi nagypapája? – Józsi intett, hogy igen. – Gondoltam, – folytatta a hölgy, – mert nagyon hasonlítanak egymásra. Sanyi nagyon jól táncol. Öröm nézni, mikor a Zsuzsika unokámmal száguldoznak a parkettán. – Akkor magácska Zsuzsika nagymamája? – meglepődött Józsi. – Úgy van. 10 évvel ezelőtt balesetben elveszítettem a bal lábam, a férjem ezt nem tudta elviselni, elhagyott. Csak később tudtam meg, hogy már évek óta viszonya volt a titkárnőjével. Szerencsére a lányom családja mellém állt. Mindenben segítettek. Nekik köszönhetem, hogy olyan protézist kaptam, hogy még táncba is vihetnek! – és rokonszenvesen mosolygott. Józsi jó táncos volt. Ha zene érte a fülét, lábai mindig megmozdultak. Megszólalt: – Tényleg? Akkor felkérhetem egy táncra? Szünet volt a táncteremben. A folyóson pedig szólt a zene, néhány pár egymásba kapaszkodva lassacskán mozgott, talán nem is érzékelték, mi van körülöttük, csak egymást érezték. Egy táncos pár pedig széles és gyors léptekkel táncolt, mintha a tér csak az övéké lenne. Józsi és Márti (így hívták a hölgyet) a folyosó másik végébe mentek. Ott Józsi ismét részesült meglepetésben. A kedves fájós lábú barátja táncolt egy nagy darab asszonysággal, aki másfél fejjel magasabb volt nála. A súly különbséget ne is említsük! Márti az új ismerősnek a vállára tette a kezét és a mű lábával igyekezett megtenni a tánclépéseket. Nehezebben ment, mint ahogy először gondolta, de lépkedett, összeszedte minden erejét és folytatta. Józsi fogta a derekát, vigyázott a partnerére, nehogy elessen. Még szólt a zene, ő is kezdett fáradni. – Leülünk, igaz? – kérdezte. Márta megkönnyebbült. Leültek és ezentúl csak egymásra fordítottak figyelmet. Sok mindenről tudtak egymásnak mesélni. Józsi észrevette, hogy Mártának kedves fiatalos mosolya van, a csengő hangjáról sem mondaná meg senki, hogy nem egy fiatal nő… Józsi későn ért haza. Sanyi nyitott ajtót, mert az öregnél nem volt kulcs, csöngetnie kellett. – Papi, hol voltál ilyen sokáig? – Táncoltam, – felelte a papi mosolyogva. Misinek is jót tett a mozgás. Térdfájásra már nem panaszkodott. A vasárnap délutáni társalgások a padon elmaradtak. Józsi és Márta ezután együtt tervezték a szórakozásukat. Misinek is volt más elfoglaltsága. Életükben komoly változás történt…
(724 szó a szövegben) (884 olvasás) 
|
[ Vissza: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
