Cím: Kilátástalan helyzet
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(11-05-2012 @ 06:32 pm)
:
Matyi 16 éves, egy szakközépiskola 2. osztály tanulója volt, földszinti lakásban lakott a szüleivel és húgával. Anyja házmester volt, szorgalmas
és segítőkész asszony, a ház lakói szerették őt.
Az apa munkanélküli, italozás miatt elbocsájtották a gyárból, ahol dolgozott. Időnként leitta magát és bántalmazta a családját. Matyi húga Ibolya 14 éves, nyolcadikos tanuló volt, barátnője Kati a város távolabbi részén lakott, gyakran együtt készültek az órákra. Ibolya szokta kísérni haza Katit pénteki napokon, ilyenkor nála alszik.
Matyi barátja régebben Tamás volt, a 18 éves, negyedikes gimnáziumi tanuló, Ibolyával kedvelték egymást, gyakran együtt sétáltak, beszélgettek.
Mikor Matyi rosszul bánt a húgával, Tamás megvédte a lányt, emiatt kivívta a barátja ellenszenvét. .............................
Most Matyi ruhástól feküdt az ágyban és igyekezett felidézni az utóbbi idők történéseit. Hiába erőlködött, csak képek jelentek meg a zavart tudatában. Emlékezett, hogy a fiukkal volt tegnap a barlangban. Tűz. Áldozat kiválasztása. Egy fekete macska nyúzása... Furcsa zajok a fejében. ..........................................
Matyi ismét álomba merült. Az álomképek is elképesztően idegtépőek voltak, mindenfelé csak zúgás, őrjöngés, véres utak, véres patakok... Matyi ordított a félelemtől, azonban a vér látványa kezdte megnyugtatni. Emlékezett arra, hogy egyik haverja felkiáltott : Vért, vért, vért! Matyi is kezdett álmában kiabálni: Vé-é-é-é-é-ért!!! És felriadt. Felült az ágyban, meglátta a húgát, aki az íróasztalnál ült, olvasott és feljegyzéseket készített. .................................
- Ibi, a lámpa bántja a szememet! Menj a saját szobádba! - durva hangon utasította Matyi a húgát. ...............................
- Matyikám, ott nagyon sötét van, és holnapra készen kell lennem a kis előadással. .............................
- Nem érdekel, menj innen! .................................
- Nem sok maradt, kibírod addig. ................................
- Micsoda? Mit pofázol? Na tűnés! ..................................
Matyi felugrott, kissé szédült, azonban volt annyi ereje, hogy kihúzta Ibi alul a széket. A kislány erre nem számított, a padlóra esett és elsírta magát. ...........................
- Te durva állat, - zokogott, - megmondom anyunak, hogy bántasz velem, a múlt héten is megütöttél. Szégyelld magad, te is olyan leszel, mint a részeges apánk, az is bántja mindig anyut. .......................
Matyinak kissé kótyagos volt még mindig a feje, homályos volt a látása is. Még mindig zavaros volt az emlékezete. Eszébe jutott, hogy tegnap az
iskolából a haverjával mentek valamit inni, mert pár nap múlva lesz a születésnapja, 16 éves lesz.
Azonban nem tudta felfogni, hogyan jutott el a barlangba, és ittasan hogyan keveredhetett haza. ...................................
- Te részeg vagy Matyi! .............................
- Adok én neked mindjárt részeget, te nagyszájú kurva nőstény! - ordított Matyi és belerúgott a padlón ülő húgába egyszer, kétszer. A kislány
jajgatott: ..........................
- Jaj, ne bánts! .............................
Matyi nézett a húgára ér szörnyű csúnyának látta. Görbe szája van, haja, mint egy banyáé, gonosz szemei, és ronda, sipákoló hangja. "Megsüketülök
tőle!". És a húga fejére csapott olyan erővel, hogy az összeesett, és elterült a padlón.
Matyinak zúgott a füle, súlyosnak érezte a fejét. Az ágyra ült, és ismét szeme előtt voltak a barlangi képek, az állatok kínzása. Egy hang a fülében:
Vért, vért, vért! Öld meg, öld meg! .......................
Matyi kivánszorgott a konyhába, gépiesen elővette a leghosszabb kést és visszament a szobájába. Még abban a pillanatban nem tudta volna megmagyarázni, minek is kell neki a kés. Ibi még mindig mozdulatlan volt. "Ennek kiszállt a lelke," - ilyen gondolat szállta meg a fiú agyát. A kezében kés volt. A lányhoz ment, érintette késsel Ibi kezét a csuklónál. Kicsordult a vér. Matyit furcsa érzés fogságába került. A vér látványa ismét olyan
kéj érzés kísérte, mint a barlangban, mint az álmában. Megnyugvást érzett kis idő múlva. Az arcán torz mosoly.
A húga megmozdult, a szemei tágra nyíltak. Meglátta a bátya félelmetes ábrázatát és kiabálni akart: Segítség! Azonban a hangja gyenge volt,
senki nem hallhatta meg. Matyi a késsel végighúzott a nyakán ... Kis idő múlva már élvezhette háborítatlanul a vér látványát... Nem tudná megmondani, meddig térdelt a már élettelen gyerek mellett... ............................
De megérkezett hamarosan a kijózanulás pillanata, és hirtelen felfogta, hogy milyen szörnyűséget követett el. Elkezdett remegni. Elfogta a félelem érzése. Mit tegyen? Nem tudhatja meg senki. El kell tüntetni a tetemet. De hová? Hallott már eseteket a feldarabolásról, így könnyebben fog boldogulni.
Igen, meg kell nyugodni! Már tudja is, hová rejti. A vért is nyomtalanul el kell takarítani, mielőtt anya hazaérkezik... ................................
Este a szülőknek Matyi azt mondta, hogy Ibi a barátnőjéhez ment tanulni és ott is fog aludni. A fiú megdicsérte magát, hogy milyen nyugalommal el
tudta játszani a szerepet, az anyja elhitte, nem is gyanított semmit. ................................
Másnap Matyi elindult, hogy a galerinek elmondja a tettét, akik biztosan majd felnéznek rá, elmondja az élményeit, hogyan tett eleget a "Vért, vért,
vért!" felkiáltásnak. Ez a Sátán parancsa volt, a Sátán hangja zengett a fülében akkor is, mikor cselekedett! ...............................
A hídon találkozott Tamással. Azzal a nagyképű gimnazistával, aki 2 évvel idősebb Matyinál, de egy nyápic alak. És ami bosszantó, az Ibit kiszemelte
magának, és azok jó barátságban voltak már régóta. Mondták már többen, hogy Ibi szemrevaló lány, és Matyit mindig rettentően feldühítette az a látvány, mikor Tamás és Ibolya egymásra mosolyogtak vagy kézen fogva mentek. ................................
- Szervusz Matyi, Ibi otthon van? ..........................
- Mi közöd van hozzá? Ibit elintéztem, nem látod többé!
Tamás nagyon furcsának találta Matyi ábrázatát, a hangját. ...............................
- Micsoda? Mit tettél vele? - Tamás a korláthoz szorította Matyit. - Beszélj, mit csináltál, te őrült? ........................
- Megöltem, feldaraboltam, - vigyorogva, örvendezve mondta Tamásnak, hogy annak fájdalmat okozzon. ..............................
- Nem, nem lehet, te meg vagy őrülve! Hazudsz Matyi, - ordított Tamás és ellökte magától a fiút, azután gyors léptekkel elsietett... .............................
Mátyásnak hirtelen elment a kedve attól, hogy örüljön a bűnös cselekedetének, lesétált a lépcsőn a hídról, közel a vízhez ment, leült és sokáig bámulta a vízfolyást, ki tudja meddig. A gondolatai elszálltak, már nem is tudott semminek örülni. Fogalma sem volt, mi lesz tovább, csak egy
kilátástalanság érzése fogta el a lelkét, határtalan üresség... ..............................
A zsebébe nyúlt, elővette a borítékot, amit Ibi az íróasztalára tett. Felnyitotta és a következőt olvasta: Matyi, tudjuk, hogy a kedvenc együttesed érkezik a városunkba. Mellékelünk egy jegyet a koncertre. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! Szeretettel: Ibolya és Tamás.
Matyi elolvasta, de továbbra is mereven, minden emberi érzés nélkül ott ült a parton és nézett a semmibe... Így találták meg őt a rendőrség emberei. ...............................
Mikor a hírekből megtudta mindenki, hogyan történt a bűncselekmény, Matyi egyik tanárnője elmondta:
- Előző évben, mikor Mátyás elsős volt, észrevettem, hogy a tanuló élvezettel beszél a véres kivégzésekről, a szörnyűséges képeket is élvezettel szemléli. A vér látványa mintha örömet okozott volna neki. Elmondtam a kollégáknak az észrevételemet, azonban senki nem vette figyelembe a fiú magatartását, még az osztályfőnöke sem reagált különösen.
(1071 szó a szövegben) (807 olvasás) 
|
