Találka
- Drága Marika! Itt vagyok melletted, ugye hallod a szavaimat?! Nappalok és éjszakák teltek el őszinte vágyakozással, hogy közelebb kerüljek hozzád, hogy megérintselek. Álmaimban is gyakran megjelentél, és én boldog voltam ilyenkor. Még ébredés után is az érzések megmaradtak bennem, ilyenkor egész nap öröm volt a lelkemben. Nagyon vártam a találkozást. Miután kiengedtek a kórházból, hozzáfogtam készülődni az útra. Megkérdezted akkor:
- Józsi, nem fáj már a lábad?
- Nem Marikám, repülök hozzád, - ennyit tudtam közölni vele, és ezután megszakadt a kapcsolat. Nem tudtam elérni se a számítógépen, se telefonon. Fogalmam se volt, hogy mi az oka. Nem szeret már? A kórházi tartózkodásom az oka? Kétségbe estem. Hiszen már egy éve lesz annak, hogy egy irodalmi oldalon ismerkedtem meg Marikával. Rájöttünk hosszú levelezés, társalgás által arra, hogy lelki barátok vagyunk, értjük egymás gondolatait, érzéseit. Fényképet cseréltünk, és estéket töltöttünk együtt az interneten. Nevetséges, de így, a gépen keresztül, vallottam szerelmet Marikának. Ő csak annyit mondott:
- Komolyan gondolod? - és csak mosolygott. A Skype-on gyönyörűnek láttam ezt a 70 éves nőt, a szép dús őszes hajával, csodálatos kék szemeivel.
- Találkoznunk kell, - mondtam. - Kár, hogy olyan messze vagy tőlem. Én az ország egyik végében élek, te a másik végében. De legyőzöm a távolságot, miután megműtik a fájós térdemet.
- Foglak várni, - meggyőzően mondta Marika. - Nagyon foglak várni. Szenvedek a magánytól már tizenkét éve, miután meghalt a férjem, és a gyerekeink szétszéledtek.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- És most Marikám itt vagyok a sírodnál. Nem itt akartam veled találkozni. Az állomásról a lakásodra mentem, ott ért a szörnyű hír. Mérhetetlen csapás ért. A szomszéd kísért el ide, hozzád... Hiába próbáltam veled kapcsolatot teremteni, már megértettem, hogy miért nem sikerült, a szívinfarktus az oka...
|
|