[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 597
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 597


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Karácsonyi vásárban
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(01-01-2013 @ 04:52 pm)

:
Megüt a guta, ha egyedül kell még itthon ücsörögnöm! A cégnél nincs munka. A főnök arra hivatkozik, hogy nincs rendelés. Ha így megy tovább, gyarapíthatom a munkanélküliek táborát. Borzalmas lenne. Lili lányom Németországban van. A csöpp gyerekkel ebben az évben nem tudnak eljönni karácsonyra. Én sem mehetek sehová, készül a fogsorom, talán pár hétig eltart még. Zsuzsi barátnőm elutazott Pestre a gyerekeihez. Már harmadik napja nagyon üresek a napjaim. Semmiképp nem találom a helyemet. Az étvágyam is elment. Ránézek Miklóskám fényképére, és eszembe jutnak a kettesben eltöltött boldog évek. Miért hagytál el drága Mikikém? Miért indultál útnak abban a zord időben? Kértelek, ne menj el! Nem történik meg akkor az a szörnyű baleset, ha rám hallgatsz!.. Nem, nem ülhetek itthon, mikor mindenki el van foglalva vásárlással, ajándék készítéssel, sütéssel, főzéssel.. Kinek készítsek valamit az ünnepre? A férjem és a szüleim halála óta üres lett az életem. Gépiesen felöltöztem most, lementem az utcára és irányt vettem a karácsonyi vásár felé. A friss levegő nyugtatóan hatott rám. A vásár területén járkáltak az emberek, nézegették a kirakott kézműves tárgyakat, ruházati cikkeket, különböző csecsebecséket. Úgy tűnt nekem, hogy mindenkinek van valamilyen célja, terve. Fiatalok, idősebbek mindenhol. Én céltalanul járkáltam egy darabig és mikor finom illat megütötte az orromat, elindultam abba az irányba ahonnan jött az illat. Milyen finom gasztronómiai látványosság fogadott! Kedvem támadt falatozni. Találtam egy üres helyet a sarokban, ahol egy nagyon öreg néni eszegetett. Kértem engedélyt, hogy mellé ülhessek. - Kedveském, foglaljon helyet. Én gyakran jövök ide mostanában, finom péksüteményeket árulnak. És emberek is vannak körülöttem, - mondta kedvesen mosolyogva. Én örömmel leültem, hoztam egy tányéron többféle finomságot, és jóízűen eszegettem, a nénit is kínáltam, közben hallgattam a meséit. Már elszállt belőlem a rosszkedv, nem izgatott a foghiányos állapotom se, a baloldali pár fogammal boldogultam elég szépen. Sok mindent megtudtam az öreg néniről, akinek nem maradt már senkije, egyedül él egy kicsi és szintén nagyon öreg házban. - Addig jó nekem, amíg tudok mozogni, amíg el tudok botorkálni a sarki boltig és magam el tudom költeni a kis nyugdíjamat, ami megmarad a számlák rendezése után. Hogy mi lesz velem, ha lerobbanok, fogalmam sincs, - mondta a néni és aggodalmasan nézett a semmibe. Nem volt kedvem elmenni és otthagyni azt a személyt, aki valamilyen szinten kimozgatott engem a letargikus állapotomból. Én is hozzáfogtam mesélni magamról, a jelenlegi helyzetemről, elpanaszoltam a magányból eredő rosszullétemet. Az öregasszony hallgatta és bólogatott, vagy együttérzően sajnálkozott. Mostanában elég hamar kezd sötétedni. A néni készülődött haza. Úgy döntöttem, hogy elkísérem. Feltámadt az északi hideg tél. A néni elmondta, hogy elhagyta valahol a meleg sálját. Milyen véletlen, hogy éppen annál a standnál haladtunk el, ahol nagy választék volt különböző színű sálakból. - Álljunk meg Irénke egy pillanatra! ( Így hívták a nénit) - mondtam. Megálltunk. Észrevettem, hogy Irénkének a tekintete többször visszakalandozik egy kellemes színű meleg sál felé. Megvettem. Pár perc múlva Irénke nyakára akasztottam a szép sálat ezekkel a szavakkal: - Drága Irénke. Én boldog vagyok, hogy megismerkedtünk, hogy megosztottuk egymással a magányos perceket. Annak is örülök, hogy átadhatom Irénkének ezt a kis karácsonyi ajándékot. Használja jó egészségben. Nagyon boldog karácsonyt! - Az öregasszony könnyes szemekkel nem győzött hálálkodni. Hazakísértem. És nem utoljára. Sokat tanultam tőle, a bölcs szemlélete lenyűgöző volt számomra. Természetesen a karácsonyt is együtt töltöttük. Nála. Az Irénke ajándéka nem vásárolt volt, hanem saját kezével készített finom padlizsán krém szép üvegfestékkel díszített befőttes üvegben. Nagyon szeretem a padlizsán krémet!



(551 szó a szövegben)    (749 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.31 Seconds